Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]

Az utasításnak fennebb részletesen ismertetett, további intézkedései abban foglalhatók össze, hogy az elmebeteggé vált fegyencz és rab mindig, a törvényszéki és járásbirósági fogházakban elhelyezett fegyenczek, rabok és foglyok közöl elmebeteggé vált egyének pedig akkor, ha gyógyíthatók és ha a fogházorvos nem észlel náluk «benső gonoszságot, vagy gonosz érzületet», elme-gyógyintézetbe szállítandók.

Ez volt a szabadságvesztés büntetés tartama alatt elmebeteggé vált elítéltek kezelésének első módja mindenütt.

Először Angliában és ennek példájára aztán a börtönügy terén előhaladottabb legtöbb kultur államban (Belgium, Holland, Francziaország, Olaszország, Poroszország, Baden, Szászország, északamerikai Egyesült-Államok stb.) felhagytak már ezzel a módozattal.5

Könnyen érthetőleg nem az elmebeteggé vált bűntettesek érdekében, (a kiknek az elme-gyógyintézetben eszközölt szakszerű ápolás, helyes gyógykezelés csak javukra válhatna), hanem az elme-gyógyintézetben elhelyezett többi (bűnös múlttal nem biró) elmebetegeknek és általában az elme-gyógyintézetek vezetésének javára.

Maguk az elme-gyógyintézetek vezetői kezdték az elmebetegekké vált bűntettesek beszállítása ellen a tiltakozást és pedig a legerélyesebben. Utaltak arra, hogy ezek a bűntettesek, legtöbbször rossz szokásokat hoznak az intézetbe, sokszor rossz erkölcsű egyének, kiemelték továbbá, hogy ha az intézetben levő többi elmebetegek megtudják, hogy közéjük egy volt fegyenczet, rabot hoztak (és ennek kitudását nem lehet megakadályozni),, vagy elkeserednek, vagy felháborodnak, mindkét esetben a gyógyulási folyamat nagy hátrányára; továbbá, hogy a nem bün72

5 V. ö. erre és általában az egész kérdésre: nézve a bruchsali híres híres fegyház orvosának BiBSTEiN-nak jeles értekezését «Criminal-Irren- anstalten und Invaliden-Gefängnisse» a Holtzendorff és jAGEMANN-fóle Hb. d. Gefängnisswesens II. kötetének 328—348. 1. Azok az elmebetegek, a kik már elmebetegségük tartama alatt valamely büntetendő cselekményt követtek el (Angliában «criminal lunatics» [bűntettes elmebetegek] névvel megjelölve, megkülönböztetésül az elmebeteggé vált bűntettestől: az «insane convicts»-tői), természetesen külföldön is a közönséges elmegyógyintézetekben helyeztetnek el..

268