Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Dell’Adami Rezső: A nemzetközi magánjog haladása [37., 1888]

A nemzetközi magánjog haladása.

I.

Az új irodalom.

A nemzetközi jog és annak különösen magánjogi ága az utolsó -évtizedekben rohamosan fejlődött, még pedig, a mi a legörven- detesebb, nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is.

E fejlődés párhuzamban áll a nemzetközi forgalom és jogszükséglet szüntelen fokozásával és mindinkább kilátást enged a világgazdaság világjogának eszményére.

Mi nem akarjuk e fejlődést részletesen leírni, mi köteteket igényelne. Hiszen Pierantoni Ágost kitűnő müvében: Storia del diritto internationale nel secolo XIX. 655 lapon csak a közjogi mozzanatokat (1815—1876.) képes felölelni, a történelmi bevezetést (P. Bello, A. Gentilis, H. Grotius, IV. Henrik, Sully, Fénélon, St. Pierre, Raynal, Volney, Puffendorf, Wolf, Vattel, A. Clootz, G. Desmoulins, Grégoire) az első fejezetbe szorítván.

De mi legalább vázlatát kívánjuk nyújtani ez eszmeáramlatnak, mely nálunk csaknem teljesen ismeretlen.

A mi irodalmunk e részben még vajmi keveset nyújt. Nemzetközi jogi munkáink a tételes közjogra szorítkoznak s ezek közül is Kiss István (Európai nemzetközi jog. Eger, 1876.) és Apáthy István (Tételes európai nemzetközi jog. Pest, 1878.) tisztán Heffter utánirásai, egyedül Rössler István (Bevezetés a tételes nemzetközi jogba. Budapest, 1879.), ki a Beme de droit international-ban is 1872 óta több törvényünket ismerteié, tanúsít több önállóságot.

A régi nemzetközi jogirodalom, mint tudjuk, a római vagy az illető nemzeti szokásjogra támaszkodott és a területi merevség elve az állam és állami souverainitás fogalmával együtt emelkedett érvényre.

m

1*