Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
20 nyét, hogy a közhatalom törvényellenesen ne használtassák, hanem az is, hogy e hatalom azon esetekben, melyekben használatát a törvény rendeli és a köztörvényhatóság kötelességévé teszi, a törvény által vont határok közt és a törvénynek megfelelően tettleg használtassák». A magyar ВТК. értelmében a hivatali bűntett nem szűnik meg büntethető lenni, mert a közhivatalnok azt felsőbb hatósági meghagyás folytán követte el. Maga а ВТК. a felsőbb hatósági meghagyást két esetben, a 472. és 47 3. §. eseteiben külön szabályozásnak vetette alá a 474. §-ban, és azon nagy jelentőségű alkotmányjogi biztosítékot állította föl, hogy a beszámítás csak az esetben van kizárva, ha a törvényes felsőbbségnek jogos hatáskörében kiadott rendelete a jelzett esetekben foganatosíttatott. Törvényes felsőbbség és jogos hatáskör oly fogalmak, melyek minden kétséget kizárnak, és ezen meghatározás által eléretett az, hogy az egyes állampolgáron a közhivatalnok által a közigazgatási eljárás folyamán ejtett bármely sérelem, tekintet nélkül a hatóságnak a közigazgatási hierarchiában elfoglalt állására, büntetőjogi megtorlás tárgyává tehető. A büntetőjognak ezen álláspontját a fegyelmi eljárás terén is érvényre kell juttatni és teljes összhangzásnak kell e tekintetben létezni. Mert mivel sem indokolható az, hogy ama cselekmény, a mely a büntető biró által megtorolható és melynek elkövetése esetében a köztörvényhatósági tisztviselő felelősségre vonható, a fegyelmi eljárás folyamán íegyelmileg megrovandó avagy büntethető cselekményt ne képezzen. Ha a hivatali bűntettekről szóló fejezetnek czélja és feladata, mint ezt az indokolás több helyen hathatósan kifejezte, a közhatalom kezelőit a szükséges óvó intézkedésekkel körülvenni, úgy ezen intézkedések részben legalább elvesztik hatályukat, midőn az ezek alapját képező elvnek ellenkezőjét iktatjuk a fegyelmi eljárást szabályozó törvénybe. A köztörvényhatóságokról szóló javaslat 88. §-a a jelzett álláspontot teljesen figyelmen kívül hagyja, a midőn a következő meghatározást kívánja a törvénybe iktatni: «Tisztviselő olyan cselekményért, melyet a törvény vagy illetékes felsőbb hatóság tett kötelességévé, fegyelmi úton felelősségre nem vonható.» Ha ezen közjogi tekintetben oly fontos újításnak indokolását keresem
