Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
m jellemrajza Íratlan?» —hangzik a további kifogás, a mire én egész alázattal azt felelem, hogy ha költőinknek szabad excursió- kat csinálni Görög- vagy Spanyolországba, úgy annyival inkább lehet, sőt jól is esik néha kimenekülni a hon határiból, a magyar jogásznak, a midőn — hogy egy nagynevű bíránk szavait idézzem — «az eredetiség vakmerő ötleteinek vad liajtásitól soha se volt nagyobb okunk félteni igazságügyi intézményeinket, mint jelenleg.» Egyébként Lachaud kisebbítését egyszerűen téves felfogásnak kell tartanom. Természetesen első sorban utalom az érdeklődőt magukra a beszédekre. Olvassa el bárki s a ki nem melegszik föl, a ki nem villanyozódik fői, az vagy apathiában, vagy a «nil admirari» kórban szenved. En pedig nem a betegek, hanem azok számára szánom Lachaud beszédeit, a kik helyes és finom érzékkel bírnak a szív és ész harmonikus alkotásai iránt. Tudjuk, hogy ezek az alkotások, a nagy forradalom kitöréseivel, mily hosszú időn át szüneteltek. Azt a mi a jogszolgáltatási tényezőkből még íenmaradt, a nagy katona saját felfogásához kepest idomította. I. Napoleon gyűlölete az ügyvédek irányában, az érdekeltek részéről a legerősebb ellenhatást keltette föl. 1804- ben 200 párizsi ügyvéd közül csak három szavazott a császárságra. S a mint az megbukott, az ügyvédi kar teljes fényben kezdett tündökölni. A 25 év óta feledésbe ment ügyvédek, mintegy varázsütésre, visszanyerték tekintélyüket. Berryér és Dupin elhomályosították Talma és Mine Pasta hírnevét. Berryer-ben a jellem és tehetség olykép forrt össze, hogy ez az összhang tette őt az ügyvedek mintaképévé. Kögtönzései feledhetetlenek. A mikor Ney marsait védte s így kiáltott föl: «Méltatlan egy királyhoz : fölszedni a sebesülteket a csatatéren, csak azért, hogy a vérpadra hurczolja őket» vagy a mikor 1830-ban a független hírlapok megvételébe bocsátkozó minisztert így apostrophálta: «Önök meg tudják vásárolni a véleményeket, de nem tudják azokat megvédelmezni» — egész Francziaország ismételte e szavakat. Dupin — természetesen az öregebbiket értem — egészen más tulajdonoknak köszönhette hírnevét. Ő a juste milieu embere. Szereti a népszerűséget, de nem hajhássza. Szereti a tömegeket, de óvakodik tőlük. Jelszava: minden körülmények közt alávetni magát a törvénynek. A ki annyit beszélt, soha se volt 36
