Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
37 oka megbánni egyetlen szavát se. Senki se nszott úgy az árral, mint ö, a nélkül, hogy hagyta volna magát elragadtatni. Gyűlölte a nyugalmat, mert szakadatlanul dolgozott. Sokoldalú munkásságának tulajdonítandó, hogy elsőrangú ügyvédből kiváló államférfi, majd kitűnő bíró lett. Az volt a jog terén, a mi Thiers a politikában. Berryer és Dupin mellett a híres ügyvédek egész tábora szállt síkra a jog mellett és a jogkeresők érdekében. Dicsőség és kereset volt a jelszó. A kiket ez az evolutio közelebbről érdekel, utalom ökte Pinard * és Joly ** műveire. Többé-kevésbé objec- tív és terjedelmes jellemrajzokat fognak találni a két fő korifeuson kívül Mathieu, Nogent-Saint-Lauerus, Desmarest, Allou- ról stb. Gambettáról és Jules Favre-ról hallgatnak. Ez még nem volna feltűnő; de hogy Lachaud-ról nem szólanak, ez már feltűnőbb. Csakhogy a mellőzés csupán látszólagos, Joly ugyanis, említett müvében, két álnevet használ: Gorgias és Laertes. Nincs kétségem az iránt, hogy ez utóbbi alatt Lachaud-t értette. Már maga a bevezetés erre vall: «Mindazon ügyvédek közt, a kik mai napság — 1863 — hírre vergődtek, csak egy maradt távol a politikai élettől: ez Laertes.» Valóban, Lachaud sohasem volt rábírható, hogy ott hagyja a megkezdett életpályát, a melyen annyi sikert ért el. Különben erős pártember volt. Hozzá bona- partista. De nemcsak azon 20 év alatt volt az, a mely idő alatt III. Napoleon uralkodott, hanem a háború után is, utolsó lehel- letéig, a mikor bizony bouapartistának lenni, nem tartozott a népszerű dolgok közé. S ne higyjük, hogy egy ügyvéd megitélte- tésénél politikai nézete teljesen figyelmen kívül marad. Egy Hodossynak, Teleszkynek, vagy Györynek pártállása is számításba veendő, ha arról akarunk felvilágosítást adni, minő helyet jelöl ki számukra a közvélemény, a jelesek sorában. Ez a közvélemény Lachaud-val is sokat foglalkozott. Szemére lobbantották nem csak azt, hogy odaadó hűséggel viseltetett a császár és a bonapartista tradítiók iránt, hanem azt is, hogy fraternisált a jury vei, megkápráztatta az esküdteket, hely' Le barreau au 1У. siécle, 2 vol. 1864. ** Le barreau de Paris, 1 vol. 1863. 37
