Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
30 Venio nunc aci fortissimam litem. Halljuk a vádiratot. 1863. jul. 8-án rejtélyes dolgok hozták izgalomba Montpellier lakosságát. Jul. 7-én este, Armand, gazdag földbirtokos szobalánya a pinczébe ment s ott panaszos hangokat, nyögéseket hallva, fölsietett, hogy ezt urának megjelentse. Ez eleinte semmibe sé vette a leány beszédit, de utóbb engedett s vele együtt lement a pincze azon részébe, a honnan a jajgatások eredtek. A mint oda ért egy ajtónyiláson át benézett a pinczének egy elzárt részébe, s ott inasát, Roux Móriczot pillantotta meg, a ki az nap reggel 8 órakor eltűnt, nyomtalanúl. A szerencsétlen zihált, arcza a föld felé volt fordulva s alig adott életjelt magáról. Nyaka egy kötéllel volt körültekerve, a melynek egyes részei mélyen bevésődtek testébe. Egy másik kötéllel karjai, lábai pedig egy zsebkendővel voltak összekötözve. Az a körülmény, hogy a kötél nem volt bogra kötve, hanem a nyakon lógott, egy pillanatra öngyilkosságot sejtetett, de a karok és a lábak erőszakos összekötözése nyomban megczáfolta e föltevést. Roux Móricz állapota a lehető legsúlyosabb volt. Még egy pár perez és megszűnt élni. Az orvos konstatálta, hogy testének legnagyobb része jéghideg volt s ütere alig vert. Az első dolog volt tehát a szerencsétlent életre hozni. Ez csakhamar meg is történt s másnap a vizsgáló biró meg is kísérelhette a kihallgatást, a nélkül, hogy ez a betegre nézve veszélylyel járt volna. Roux hangja egészen elveszett, de tudott olvasni s egy alphabet segélyével, meg bírta jelölni urának, Armand-nak, nevét, azzal vádolva — mindig az alphabet segélyével — bogy meg akarta őt gyilkolni. Ez a vallomás bámulatba ejtette mindazokat, a kik tanúi voltak a kibetűzésnek. Igaz, hogy Armand nem kifogástalan ember, de bármily heves és durva legyen is, a müyennek általában ismertetik, nehezen érthető, hogy a vadság ily őrjöngése vett rajta erőt. De Roux ragaszkodott állításához s azt oly kifejező taglejtésekkel kísérte, hogy minden kétely ki volt zárva. A mint pedig beszélő tehetségét visszanyerte, ezeket mondotta: Jul. 7-én reggel 8 és 1U(J óra közt lement a pinczébe, hogy a napi fogyasztásra szükséges fát felhozza. Épen térdelt az ajtó mellett, a mikor hallja, hogy ura, Armand közeleg s azt kiáltja: «Majd megmutatom én neked, hogy az én házam nem csapszék» s ezzel 30
