Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Galamb István: Az örökség birtokbavételének főelve a magánjogi törvénytervezetben [31., 1886]
15 berálás után kijelenti, hogy a hagyományt el nem fogadja, az örökhagyó intézkedése vagy a törvény rendelése szerint helyébe lépő hagyományosokat tekintsük olyanoknak, kik mindnyájan a hagyományt ipso jure megszerezték? Már itt az ipso jure szerzés nemcsak a tények kényszerű hatalma, hanem a dolog természete, sőt magának a törvény- tervezetnek további ellenkező rendelkezése által ki van zárva. Említettük már az öröklés két momentumát, mely a vélt örökösre nézve egy részben az örökségnek az örökhagyó halálával megnyíltából, más részben az örökjognak érvónyesíthe- téséből vagyis az örökségnek tényleges birtokbavételéből áll. Tudjuk, hogy a mennyiben ezen birtokbavétel az örökség megnyíltakor nyomban, közvetlenül és önhatalmúlag történhetik, az ipso jure öröklés elve érvényesül; ellentétesen a hsereditatis aditio elvével, mely az örökség önhatalmú birtokbavételét meg nem engedi, és közvetett birtokbavételt, a bíróság általi bir- tokbaátadást föltételez. Míg az örökség birtokbavétele körül ezen két elv között az ipso jure öröklési elvnek az aditio hsereditatis elve fölötti előnyeit és a tervezet szerinti nyilatkozat általi szerzési elvnek képtelenségét kimutatni igyekeztünk, tagadnunk kell ez elvnek alkalmazhatóságát a hagyomány megszerzése körül; mert bár a hagyományosi jog is az örökhagyó halálával áll be, — szó sem lehet a hagyományos szabad és közvetlen tevékenységéről s így a hagyomány önhatalmú birtokbavételéről: hanem a hagyománynak birtokbavétele a végrendelet kihirdetése után az örökösnek vagy a bíróságnak közbenjárását föltételezi. Sőt hivatkozhatunk az ipso jure elvet követő jelen törvényeinkre is, melyek a hagyományos igényeinek biztosítását s esetleg érvényesítését úgy a végrendelet kihirdetése, mint az örökségnek közbejöhető átadása és az öröksógi ingatlanok bekebelezése körül hivatalbóli gondozás tárgyává teszik, minőt az örökség birtokbavétele körül hiába keresünk. Fölfogásunk szerint tehát megfordítva áll a dolog; s míg az ipso jure birtokbavételi elv az örökösödésnél helyén van, a hagyomány megszerzésénél ez elvre mit sem építhetünk s a hagyomány biztosításának és megszerzésének hivatalbóli intézményétől el nem tekintünk. 19B
