Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Galamb István: Az örökség birtokbavételének főelve a magánjogi törvénytervezetben [31., 1886]

и kosi nyilatkozatot adni vagy az örökjogot vitássá tenni — ezzel elkésett s csak rendes peruton boldogulhat az önhatalmú fog­laló ellen, ki a birtokbavétellel még akkor élt, midőn az örök­jog még nem volt vitás. A tervezetben az örökség birtokbavétele körüli alapelvek összezavarásának ez legsúlyosabb következménye, s a tervezet gyakorlatiatlanságának magában véve is csalhatlan próbája az> hogy az örökjog vitássá tételének esetét meghatározni nem köny- nyü, időpontját pedig megállapítani lehetetlen. Sajátságos, hogy a törvénytervezet indokolása szerint a hagyományoknál szakit a nyilatkozat általi szerzés elvével, és épen itt helyén levőnek nyilvánítja az ipso jure elv alkalmaz­hatóságát azon fölemlített különbség folytán, mert itt nem az örökhagyó jogainak és kötelezettségeinek átszállásáról van szó, a minek mielőbbi kellő tisztázását a feleknek érdekei és a j og- rend követelménye igényli; hanem szó van egyes dolgokhoz vagy jogokhoz való igényről, a mi rendszerint a jogosítottat és kötelezettet érdekli. / Ugyde ezen különbségből az indokolás szerinti következ­tetést levonni nem lehet, hogy t. i. ennélfogva az ipso jure elv alkalmazásának van helye. Sőt az ipso jure öröklési elvnek itteni alkalmazása ellen mi vagyunk kénytelenek a hasonszerü kifogásokat fölhozni, melyeket a tervezet indokolása az örökség birtokbavételénél fölsorolni jónak látott. Hogyan lehet a hagyománynak azonnal az örökség meg­nyílta perezéhen ipso jure való megszerzéséről beszélni akkor, midőn a tervezet 395. §-a szerint a hagyományos a hagyományt az örökhagyó halálától számított hat hónap elteltével van jogosítva követelni? Nem üctio-e az, ha azon hagyományosra, kinek nem is sejtett hagyományosi joga az örökhagyó halála után hetek vagy hónapok múlva fölbontofct és kihirdetett vég­rendeleten alapul, s ki még ezután hetek vagy hónapok eltel­tével nyerhet a hagyomány iránt értesítést, reá fogjuk, hogy a hagyományt az örökhagyó elhalálozása, tehát az örök­ség megnyílta perczóben szerezte meg? Nem-e tetézése a fictio- nak, ha azt mondjuk, hogy a hagyományos a hagyományt az örökség megnyíltakor ipso jure megszerezte, de mert őt a hagyomány megtartására nem kötelezhetjük, ha ő egy évi deli­192

Next

/
Thumbnails
Contents