Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Galamb István: Az örökség birtokbavételének főelve a magánjogi törvénytervezetben [31., 1886]
majdan átadja; és ezen nyilatkozat által az örökös csak a hagyatéki vagyon kezelésére szerezhet még az örökség átadása előtt igényt. Nyilván látható ebből, hogy a tervezet midőn az önhatalmú birtokbavételt csak hallgatólagos nyilatkozatnak, a bírói átadást csak szükséges rossznak tekinti s a birtokbavétel vagy birtokbaadás lényeges követelményére súlyt nem fektet: az örökösi nyilatkozatnak birtokszerzési joghatályt sajátszerütlenül tulajdonít. így aztán képzeleti alapon előáll egy oly vegyes rendszer, melyet a tervezet szerzője nem is képes többé az örökség birtokbavételének, hanem az örökség megszerzésének czímezni. És valószínűleg az eddigi két öröklési eív között ingadozó bizonytalanság miatt hiányzik a tervezetből az örökjog fogalmának meghatározása; mert a tervezet értelmében az örökjog többé szintén nem az örökség birtokbavehetésének kizáró dolog- báni joga, hanem az örökhagyó halálával megnyíló oly dolog- bozi jog, melynél fogva az örökösnek az örökség elfogadása iránt nyilatkozni s ez úton az örökséget megszerezni lehet. A dologbozi jogot az osztrák törvény még legalább ex offo érvényesítteti, és a hagyatéki eljárás útján jogszerű birtokállapotot létesít; a tervezet azonban a dologhozi jogérvényesítését a felekre bízza, de az alapelvek összekeverése folytán oly körülmények között, melyek az örökösödési perek halmaza mellett a régi idők zilált viszonyai közt fölburjánzott jogperekre emlékeztető előzetes perek rendszerét eredményezik. Valóban kétségbeejtő kilátás az, hogy a tervezet szerint megtörténhető önhatalmú birtokbavétellel szemben a hagyatéki eljárás nem nyújthat jogsegélyt, hanem az ellenérdekű igény a 389. §. szerint azonnal a rendes perútra tereltetik. Előző pert is a tervezet csak egy esetre nézve említ föl, t. i. annak bírói megítélés általi eldöntését, «ha váljon az örökös cselekvényei oly minőségüek-e, hogy a pro haerede gestio jellegével bírnak, s hogy azokból az örökség elfogadására irányult szándékra lehetne biztos következtetést vonni?» De ezen kívül a tervezet 386. §-ának azon rendelkezése, hogy «Az örökös az örökség megnyílta után föl van jogosítva a hagyatéki vagyont, ha az örökösödési jog vitássá nem tétetett, 7 185
