Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

Mindig szem előtt kell azonban tartani a bírónak, hogy a szokásszerüséget praesumálni soha sem szabad, hanem annak minden egyes cselekményre nézve be kell igazoltatni, vagyis annak ki kell tűnni az illető delictumból és a bűncselekmény mellékkörülményeiből kapcsolatban a tettes előéletével.

A töbi kérdésekre vonatkozólag nagyjából ugyanaz áll, a mit az üzletszerűségnél kifejtettünk.

A szokásszerű delictumok jellemző ismérve : a bűnös hajlam, nemcsak bevégzett delictumokból, hanem iimjkisérlettékből is kitűnhetik. Részesség esetén a tettes, illetve a segéd csak akkor fog szokásszerűségért büntettetni, ha az ismétlési hajlam nála is megvan és a bűncselekményt ő is többször követte el, illetve a tettes érdekében több Ízben működött.

Ellenben a szokásszerű bűncselekményekre valófelbujtás— nézetünk szerint — nem fordulhat elő, mert, ha a tettes rá lett is bírva azon delictum egyszeri elkövetésére, az ő hibája, hogyha az nála szokásszerüvé vált. Részéről, mintegy excessus mandati forog fenn, mert a felbujtó csak az egyszeri elkövetést akarta előidézni, az ismétlési hajlam kifejlődése, már csak a tettes hibája, ezt reábirás által előidézni sem lehet.

Az elévülés — nézetünk szerint — szokásszerű delictumok- nál, minden egyes bűncselekményre nézve külön-külön folyik.

Az, hogy a tettes hány egyénnel szemben követte el a kérdéses delictumot, vagy hány egyénnek okozott kárt, tökéletesen közömbös, egy egyénnel szembeni, de többszöri elkövetés, mindig eleg alapul szolgálhat a szokásszerűség megállapíthatására.

3. §. Előjön-e a szokásszerűség hazai büntetőjogunkban?

Azt, hogy régi büntetőjogunk szintén ismerte a «consuetudo delinquendi» s nevezetesen a «consuetudo blasphemandi» tanát,

I. Ferdinándnak egy törvénye: az 1563. évi XLII. t.-cz. bizonyítja, mely törvény büntetést szab azokra «qui plerique mele- dicendo uti consueverunt».

De másrészt bizonyos, hogy a consuetudo delinquendi tana hazai jogunkban oly részletességgel szabályozva s oly számos delictumnál figyelembe véve nem volt, mint az olasz practicu- sok tanai alapján készült külföldi törvényekben.

58

ш