Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
túlságos szigortól. Mert a túlhosszú szabadságvesztés büntetéssel a kitűzött ezélt alig lehet elérni, sőt azt hisszük, hogy ez többet árt, mint használ. Nemcsak abból a szempontból, hogy ha az igazságos mértéket túlhaladja csak elkeseredést és daczot ébreszt az elitéltben, hanem mert ellene szól a börtönügyi szakemberek65 azon tapasztalata, hogy a hosszú szabadságvesztésbüntetés inkább disponál a visszaesésre, mintsem attól visszatartana. Ennek oka mindenekelőtt már abban rejlik, hogy a folytonos ülő életmód, a munka egyhangúsága ás könnyűsége és a sokszor hiányos élelmezés hosszú éveken keresztül testileg nagyon megviselik a letartóztatottat, úgy hogy ő kiszabadulásakor valóban képtelen lesz nehéz testi munkával keresni kenyerét. Ehhez járul, hogy a hosszú letartóztatásnak a szellemi életre is jelentékeny hatása van, a mennyiben a szabadságvesztésbüntetésre ítélt nemcsak közönyös és eltompult lesz* hanem akarata elveszti minden erélyét és önállóságát, teljesen hozzászokik a szigorú szabályokhoz és ahhoz, hogy folyton más által hefolyásoltassék. így azután épen nem meglepő, hogy az illető szahadonbocsátása után nem lesz képes a kínálkozó’ számos kísértésnek ellenállani s újból a rossz útra tér. És még inkább erre vezeti őt az a harmadik körülmény, hogy az elbocsátott fegyencznek nemcsak a mindennapi megélhetés nehézségeivel, hanem avval a bizalmatlansággal és megvetéssel is meg kell küzdenie, a mit a társadalom a hosszú szabadságvesztésbüntetésre ítéltek iránt kiszabadulásuk vagy elbocsátásuk után is rendesen tanúsítani szokott. S ha az illető* ki a börtönben, vagy fegyházban évek során át jól viselte magát s a többiek előtt talán követendő példa gyanánt volt fölállítva, most azt tapasztalja, hogy a szabad életben mindenki megvetéssel fordúl el tőle: könnyen fölébred benne a vágy a régi megszokott állapot, a börtön, vagy fegyház után — s mi sem könnyebb, mint ezt a vágyat elérni. S a visszaesést a szokásszerű gonosztevőnél még inkább- előmozdítja az a bűnös hajlam, mely őt az illető bűncselekmény többszöri elkövetésére indította, s mely nagyon könnyen feléledhet. Részünkről azt hiszszük, hogy e bűnös hajlam ellen 136 52
