Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
53 nagyobb sikerrel lehet reagálni a tettes javítására fordított kiváló gonddal, mintsem a büntetés tartamának hosszabbításával. Semmi kifogásunk az ellen, ha a szokásszerü gonosztevők büntetése intensivebbé tétetik, ha annak végrehajtása alatt elvonatik tőlük, minden olyan kedvezmény, mely a büntetés megtorló jellegét elvenné és tán oly előnyöket nyújtana az illetőnek, melyekkel szabad életében sem rendelkezik, de a büntetés fokozásától, vagy épen megkétszerezésétől jó eredményt nem várunk. A íennebbiek mellett van még egy ok, a mely miatt ellene kell nyilatkoznunk annak, hogy a szokásszertíség büntetést fokozó, illetőleg minősítő körülmény gyanánt állíttassák fel s ez az ok azokban a nagy gyakorlati nehézségekben rejlik, melyekkel a szokásszertíség megállapítása összekötve van. E nehézségek magyarázatát adja azon körülmény, hogy még eddig nem sikerült megállapítani azt, mik képezik a szokásszerű bűncselekmények jellemző ismérveit. A középkorban az ismérvet egészen a külső momentumban, a többszöri elkövetésben látták; az illető bűncselekménynek bizonyos száméi ismétlése után vélelem gyanánt állítván föl azt, hogy a tettesnél szokásszertíség forog fenn. Ez álláspont tökéletlensége nem igényel bővebb kimutatást. Kétségtelen, hogy a gyakrabbi elkövetés nemcsak szokásból, hanem egész más motívumból is eredhetett s így ez ismétlésekből a szokásszerűségre vonni következtetést oly pra;sumtio, melynek semmi biztosabb alapja nincs s mely a büntetőjog mai fejlettségi fokán nem tarthatja fenn magát. Az újabb büntető jogirók a szokásszertíség ismérveinek megállapításánál rendesen egy-egy oly körülírást használnak, mely tautológiánál egyebet nem igen tartalmaz. Beseleb (Kommentar 454. 1.) az ismérvet abban találja, hogy a szokásszertíség esetén a bűncselekmények bizonyos szabályosságban, vagy legalább nem hosszú időközben követtet- nek el, és hogy a tettes egész életével és viselkedésével (Treiben) össze vannak forrva. Dochow szerint (id. monographiája 19. és 66. 1.) a szokás- szerűség ismérvét az képezi, hogy ennél a tettes akarata csak bűnös motívumok által befolyásoltatik s nevezetesen az első 137
