Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

1. Ad 79. §. A kir. Curia (mint legfőbb itélőszék) L. Emer czigánynőt, ki két szolgálónak kártyát vetett, az ezen §-ban foglalt kihágás miatt elítélte, mert «a bűncselekményt több egyén ellen üzletszerűen követte el.» (1880 szept. 28-án 5123. sz. alatt. B. J. Tára I. köt. 34—36. 1.) Mint az indokolásból kitetszik, a Curia a fő súlyt itt is a többek elleni elkövetésre helyezte, holott ez magában véve egyrészt nem elég, másrészt nem szükséges a kérdéses kihágás tényálladékához.

Ugyancsak a kir. Curia (mint legfőbb itélőszék) a 79. §. alapján büntette a megbabonázással való hitegetést, az indokolásban kijelentvén, hogy az «üzletszerűség a rendőrkapitányság jelentése által van beigazolva.» (1880. évi 11,659. sz. a. B. J. Tára II. köt. 204—205. 1.) Erre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy az üzletszerűséget igazoló körülmények, melyektől ily esetben a vádlott büntethetősége függ — igénytelen véleményünk szerint — az indokolásban mindig fölsorolandók volnának.

2. Ad 87—89. §§. A szerencsejátékra vonatkozólag a kir. tábla praxisában hosszabb ideig az a helytelen nézet foglalt tért, hogy a kihágás csak akkor büntethető, ha üzletszerűig, vagy szerencsejáték-vállalat gyanánt folytattatott. A budapesti kir. tábla 1881 deczember 6-án 29,518. sz. a., 1882 február 6-án 43,264. sz. a. (B. J. Tára V. köt. 180—181. 1.), 1882 febr. 20-án 4219. sz. a. (B. J. Tára V. köt. 214—215.1.), 1881 november 21-én 22,850. sz. a. (B. J. Tára VI. köt. 80. 1.) hozott ítéleteivel vádlottakat, kik ellen fölhozatott, hogy nyilvános helyen szerencsejátékot játszottak, azon indokból mentette föl, mert ellenük «nem lett beigazolva, hogy a szerencsejátékot üzletszerűig folytatták, vagy hogy szerencsejáték-vállalatot tartottak volna.» Ezen nézet tévessége azonban teljesen kiderül abból, hogy a kihágási törvénynek csupán 87. és 89. §§-ai kívánják meg az üzletszerűséget, ellenben a 88. §. minden kételyt kizáró világos intézkedése szerint üzletszerűség nélkül is büntetendő az, ki nyilvános, vagy a közönségnek nyitva álló helyen szerencsejátékban részt vesz. Ez utóbbi nézetet acceptál- ják a budapesti kir. táblának 1882. évi augusztus 4-én 37,035. sz. a. (B. J. Tára VI. köt. 59.1.), a kir. Curiának pedig 1882 november 7-én 2700. sz. a. (B. J. Tára V. köt. 180—181. 1.),