Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
44 1882 november 2-án 18,075. sz. a. (B. J. Tára V. köt. 214. 1.), végre 1882 márczius 1-én 7058. sz. a. (B. J. Tára VI. köt. 80.1.) hozott Ítéletei s a téves fölfogás tudtunkkal ma már teljesen el van ejtve. C) Ad 1883 : XXV. t.-cz. E nagyfontosságú törvényczikk kapcsán két felső bírósági ítélet vonatkozik az Üzletszerűségre: 1. A kir. Curia 1885 márczius 31-én 1694. sz. a. hozott ítéletével (B. J. Tára X. köt. 79—80. 1.) E. Mórt az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ába ütköző és ugyané §. szerint minősülő uzsora vétségében vétkesnek mondja ki, mert — mint az első fokulag eljárt törvényszék ítéletének a Curia által is elfogadott indokolása mondja — : «G. István tanú vallomásából és vádlott beismeréséből kitűnik, hogy vádlott másoknak is ad kölcsönt ily módon, hogy tehát az uzsoráskodást üzletszeriíleg folytatja.» De daczára ezen kijelentésnek és daczára annak, hogy az üzletszerű uzsoráról, mint minősített esetről a törvény 2. §-a szól, a büntetés mégis az 1. §. alapján szabatott ki, mintha csak a biróságok hallgatag azt az álláspontot akarták volna elfoglalni, a mit a Curia rövid idővel később egy más esetben határozottan érvényre is emelt. 2. A kir. Curia ugyanis 1885. évi április 24-én 1629. sz. a. kelt ítéletében (B. J. Tára X. köt. 174—176. 1.) az első és má- sodbiróság marasztaló ítéletével szemben azon indokból mentette föl a vádlottakat, mert «az eljárás során fölhozott és a panaszos által meg nem czáfolt, de még csak kétségbe sem vont adatok szerint a szóban levő kölcsönadás végett a panaszló maga bírta a vádlottakat arra, hogy takarékpénztárban levő megtakarított 100 forintjukat onnan kivegyék és neki az általa önkéntesen megajánlott föltételek alatt kölcsön adják s így tehát őket üzletszerű uzsorával és ártásra irányuló szándékossággal vádolni nem lehet.» Azt hiszszük, nem igényel hosszasabb bizonyítást, hogy a Curia által ez ítéletben elfoglalt álláspont tökéletesen téves. Nem tartozván most tárgyunkhoz annak kimutatása, hogy az uzsora tényálladékához az ártásra irányuló szándék nem kívántatik meg, itt csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a törvény minden kételyt kizáró, világos rendelkezése szerint az üzlet128
