Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
41 utasítás még azon ósdi felfogást követi, hogy a súlyosító körülményeket taxatíve sorolja föl: intézkedése tehát elavultsága folytán s azért is, mert az üzletszerű elkövetésnek minősítő hatályt nem tulajdonít, kiválóbb jelentőséggel nem bír. 4. §. Az üzletszerű bűncselekményekre vonatkozó hazai judicaturánk. Az üzletszerűségre vonatkozó bírósági határozatok judi- caturánkban nem valami nagy számban ugyan, de mégis elég gyakran jönnek elő arra nézve, hogy belőlük ide vágó praxisunk irányát fölismerni lehessen. Ez irányt illetőleg be kell ismernünk, hogy még felső bíróságaink határozatai sem mindenben felelnek meg azon elveknek, melyeket az eddigiekben kifejtettünk és igazolni meg- kisérlettünk. De ezen egyáltalán nem csodálkozunk. Oly con- trovers kérdésben, mint az üzletszerűség tana, még a külföldön sem találunk egyöntetű és kritikán felül álló praxist. Őszintén megvalljuk azonban, hogy a jelenlegi praxis megváltozását legalább két irányban határozottan kívánatosnak tartanánk. Egyrészt ugyanis erősen kifogásolnunk kell, hogy az üzlet- szerűség megállapíthatásához több ízben még a kir. Curia is a bűncselekmények többségét kívánta meg, — oly kivánalom, melyet határozottan szükségtelennek és tévesnek tartunk; — másrészt nagyon óhajtanánk, hogy bíróságaink azon momentumokat, melyekből az illető esetben az üzletszerűséget beigazoltnak tekintették, illetve azon okokat, melyek folytán az üzletszerűséget kizártnak tartották, az indokolásban mindig részletesen fölsorolják. Készséggel ismerjük el, hogy ez óhajtásunknak számos ítélet teljesen megfelel, de viszont idézhetnénk nem egy olyat is, mely az üzletszerűség fenforgásának, vagy fenn nem forgásának kérdésén csak egy általánosságban tartott megjegyzéssel siklik át. A mi most már az egyes ítéleteket illeti, sajátságos, hogy ezek közül egy sem vonatkozik magára a büntetőtörvényre, illetve az ebben fölállított üzletszerű orgazdaságra. 125