Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
12 elő. 8 a mikor az ürülékeket követelte, Madame Texier mindig talált valami ürügyet arra, hogy azok napokig ne kerüljenek az orvos kezébe. Feltűnő körülmény volt az is, hogy augustus elsején, a mikor a beteg ordított a fájdalomtól, Texier-né szobájába menekült s szobalánya karjai közt, másfél óráig tartó histericus görcsöket kapott. A halálesetet megelőző napon pedig egy orvost kerített, a kitől írásbeli bizonyítványt vett, hogy sógorának gyomorrákja van s az okozza pusztulását; és ezt a bizonyítványt egész diadallal mutatta a házi orvosnak, mondván: «ez lesz a mi igazolásunk.» Növelte a gyanút az is, hogy Madame Texier atyja, a ki meglehetős rósz hírben állott a vidéken, s csak az imént volt belekeveredve egy hírhedt méregkeverő perébe, a ki négy egyént pusztított el, koronként megjelent Meilleraye-ben és titokzatosan tiint el. Az indító ok pedig a rettenetes tettre az volt, hogy Texier halála által sógornéja nyomban hozzájuthatott azon tetemes örökséghez, a mely különben a törvényes örökösödés rendje szerint gyermekeire volt szállandó.» így előadva a tényállást, az államügyész Texier-nét azzal vádolta, hogy szándékosan tört Texier Péter élete ellen s oly szereket adott be neki, melyek halálát okozták. Francoise Kichard, a gazdasszony és Chariot, a fő vádlott atyja, bűnsegédek gyanánt lettek vád alá helyezve. Ily tényállás mellett Lachaudnak helyzete a lehető legnehezebb volt, de könnyítette némileg az, hogy a végtárgyalás folyamán az ügyész a bűnsegédek ellen emelt vádat visszavonta, azon indoklással, hogy nem bir teljes bizonyítékot nyújtani vétkességük tekintetében. Éhez a visszavonáshoz támaszkodott Lachaud és merész fellépésével váratlan fordulatot adott a dolognak. Yédő létére vádolt. Elfogadta a mérgezés tényét, de úgy tűntette föl, hogy a bűnös nem lehetett más, mint dr. Ganne, a házi orvos. A védelem szabadsága ritkán volt oly nagy, mint ez esetben s a törvényszéki elnök elnézése a legritkább esetben oly mérvű, hogy félbe se szakította a kíméletlenül vádló, heves kifakadásokkal, vehemens kitörésekkel, mint sújtó fegyverekkel bánó ügyvédet. Mintha Lachaud elfeledkezett volna szerepéről, kivetkőzött volna lényéből. Nem a védő ügyvéd lépett előtérbe, hanem az ádáz ügyész, a ki kérlelhetetlenül sújt és büntetésbe sodor. Izre-porrá iá
