Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
13 törte a főindokot, a kapzsiságot, kifejtvén, hogy Madame Texier-nek két millió frank értékű vagyona volt — 900,000 frankot a vádlevél is említ -— s hogy falujában a szegények védangyalukként imádták. Utal arra, hogy a beteg maga többször így kiáltott föl: az orvos öl meg, átkozott szerivel. Súlyt fektet Ganne nógatására, a mikor Texier már halálküzdelmét vívta: «ha végrendeletet akar csinálni, itt az ideje» s tette ezt a távolabbi rokonok érdekében, a kiket Texier vagyonában részeltetni kívánt. A végén aztán ismét visszatért eredeti szerepéhez s az esküdtek szívéhez szólt: «Szegény anya! két kis leánya van, a kiket hét hónap óta nem látott. Látni láthatta volna őket; de beereszteni ezeket a szegény ártatlanokat a jéghideg cellába, hallgattatni velük a zárak csikorgását; abban a büzhödt légben nyomni homlokukra az anyai csókot; nem kisérhetni ki őket, a börtön küszöbén túl; szégyen és meggyaláztatás közepette látni gyermekeit: ez iszonyú lett volna. Erre nem bírta magát eltökélni. Múltkor jóakarói odalopták neki az imádott lények arczképeit és úgy kellett kicsavarni kezei közül, mert szíve elfacsarodott, és sorsa, melyet megadással tűrt, egy pillanatra elviselhetlennek látszott előtte. A szegény gyermekek itt vannak; semmiről se tudnak; jó lelkek, résztvevő szívek vették magukhoz, tűzhelyükhöz; ott játszanak velük egykorú gyerekek, a kik jól tudják anyjuk szerencsétlen állapotát, de gyöngédségből, egy indiscrét szóval el nem árulnák a titkot, úgy, hogy azt hiszik az ártatlanok, hogy anyjuk elutazott, messze, hosszú időre. Gyakran mondogatják: «oh! anyánk csakhamar visszatér —hiszen oly régen elment». Oh! uraim! vannak rettenetes fájdalmak, melyek szétmarczangolják a szivet... De nem folytatom. Nem akarom önöket megindítni. Magam se lennék ura megindulásomnak. Texierné elérkezett szenvedései véghatárához. Ma este kitárja karjait, hogy keblére ölelje gyermekeit. Csak meg ne haljon az örömtől, midőn szeretteit szivéhez szorítja». Beszéde végeztével Laeliaud leroskadt a padra s kezeivel elfödte arczát, perczekig könnyezett. Az esküdtek visszavonultak s húsz perez múlva ki lett mondva a fölmentő ítélet. Megdöbbenve olvastam e fölmentést, mert a tényállásból emberileg bizonyos, hogy Texierné bűnös volt, de az elől se lehet elzárkózni, hogy dr. Ganne is az volt. A méregkeverés után egy katonai per következik. Az éles 13
