Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]

kell tartania». c E czélból a tudománynak összehasonlító kritikát kell gyakorolnia, a tudományt az élettel szorosabb kapcsolatba hozni.» MoRSTADT-ot idézve, határozott álláspontot foglal el: «А franczia per, anyagára nézve, legalább is van olyan jó, mint a német; a mi pedig formáját illeti, hasonlithatatlanúl rövidebb és szabatosabb: «Bis dat, qui cito dat!» Gyors igazságszolgáltatás nélkül nincs hitel, hitel nélkül nincs forgalom, forgalom nélkül nincs jólét».

Holzschuher fölfogása szerint tehát nem az az irányadó, hogy vajon elfrancziásodott-e CHLODviu-nak amaz utóda, hogy az ős-germán alapelvek mennyiben maradtak fen tisztán és mennyiben saturálódtak franczia eszmékkel; ö egyedül a változott viszonyokat, a kor gazdasági igényeit és politikai irányát tartja szem előtt ; jobb egy már helyesnek bizonyult alapot elfogadni, mint a szerencsétlen kísérletek örvényébe taszíttatni. Holzschuher szava pusztába kiáltott szó volt. A történeti iskola nemzeti szellemmel telített ábrándképei után vakon futott s sehol sem követett el nagyobb hibákat, mint aperjog-tudomány terén, a honnan azok ismét a tudományt nyomon követő törvényhozásokba származtak át. Érdekes és tanulságos lélektani processus az, a melyen mindkettő keresztülment és a mi beható megfigyelésünkre első sorban érdemes, mert nálunk is, hol a tudomány ugyanezekből a szellemi művekből táplálkozott, hasonló beteges tünetek mutatkoznak.

Midőn a német jogászok a napoléoni hódítások következtében a franczia perrendet megismerték, ez egy új világot nyitott meg előttök; figyelni kezdtek, s legelső sorban az ezzel szembe állított «Gemeiner deutscher Civilprozess» képtelenségeit és hasznavehetetlenségét ismerték föl, osztatlan érdeklődéssel fordultak tehát a Code de Procedure Civile felé; de midőn a helyes nyomra e módon rátaláltak, azonnal egy ősi levetkőzhetlen hibába estek, és ez az ő mindent általánosítani akaró törekvésük. Maga Mittermaier kegyetlenül megrótta ezen általa oly találóan jellemzett generalizáló hajlamot. «A közönséges német perjogban is», mondja a többi közt, «a roszúl alkalmazott philo- sophálás, construálás, kapcsolatban az oly gyakran helytelenített generalizálással okozta a legnagyobb hátrányokat. Nem törődve a forrásokkal új fogalmakat teremtettek, a melyek ha a meg8