Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja [15., 1883]

e

magyarázták a bírónak az ügyet, mondhatnám hogyan tanítottak. Az ily előadás a bíró pervezetését és kérdezését feleslegessé teszi. De azt is láttam, hogy a zavartalan szónoklat nem mindig üdvös. Midőn a kezdő ügyvéd az unalomig magyarázott a bíróság előtt jogi alapfogalmakat, nagyon helyén lett volna egy kissé élénkebb pervezetés. Vagy midőn alperes társasági viszonyból excipiálván, felperes hosszasan kifejtette, hogy alperes nem mondotta meg, hogy minő qualifícatiót ad a tárgyalásnak és azután részletezte, hogy közkereseti társaság nem lehet, de ha volna is stb., hogy betéti nem lehet, de ha volna is stb. ilyenkor a bíró egy közbevágott kérdéssel feleslegessé tehette volna az egész okoskodást és elérte volna, hogy egy negyedórával előbb kétségtelenné lesz, hogy itt — a mi azután alperes viszonválaszából tűnt ki — csak csendes társaságról lehet szó.

Mindenesetre és ezt Nagy úr előadásának szellemével szemben tartom szükségesnek különösen hangsúlyozni, hamis képet alkotna magának az a szóbeliségről, a ki azt szónoki harcznak képzelné, ki azt elválaszthatlannak tartaná a «hamvas» perbeszédektől. Sokkal közelebb áll a szóbeliség, és e kép kevésbé is tünteti fel azt előttünk idegenszerűnek, a mi sommás eljárásunkhoz ügyes bíró előtt, ki a jegyzőkönyvet csak a tényállás kiderítése után veszi fel, — vagy hogy a hasonlat külsőleg is találóbb legyen, az ideigl. törvk. szab. szerinti sommás eljáráshoz, a mint az szab. kir. Pest város törvényszéke előtt lefolyt.

Már előadásom kezdetén jeleztem, hogy a szóbeliség ily felfogása mellett nem az előkészítő iratok vannak arra hivatva hogy a per anyagát szolgáltassák, más szavakkal, hogy az előkészítő iratokban foglaltak nem kötik a felet.

Egy laikus első pillanatra meg fog ütközni azon, hogy ott, hol írásbeli és szóbeli nyilatkozat áll egymással szemben, a szóé legyen az elsőbbség; hisz a közönséges életben úgy gondolkozunk — verba volant, scripta manent, ■— s nagyobb hatást, kötelezőbb erőt tulajdonítunk az írásnak. A szóval megbeszélt szerződésnek írásba foglalt tartalma lesz kötelező. E megütközés azonban el fog oszlani, ha megmagyarázzuk a laikusnak hogy az előkészítő periratok csak előkészítők, tájékoztatók s