Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Imling Konrád: Telekkönyv reformok [25., 1885]
13 tulajdonjognak az ő javára való bevezetésébe a beleegyezést, okirat felmutatása vagy a nevezettek szóbeli nyilatkozása útján igazolni képtelen. Itt a helyszinelési eljárásban a tényleges birtokos szintén lehet telekkönyvi tulajdonossá, a javaslat szerinti eljárásban nem, ebben változatlan marad a telekjegyzőkönyv B. lapjának állapota. Mondom — egyedül itt van lényeges különbség a két eljárás között; és a törvényjavaslat, mely pedig a telekkönyvi betétek tartalma s a tényleges birtokállapot közötti összhangot akarja létesíteni, azt az eljárást választja mégis, melyet épen a fatalis harmadik esetben, épen ott, hol a próbát ki kellene állania, általában czélra nem vezetőnek ismer el, és a másik, a czélszerűnek mutatkozó eljárást csak kivételesen, a felmerülő szükséghez képest esetről esetre akarja alkalmazni ! És még valamit. A kivételes rendelkezéseket, azt hogy valamely jogi reform külön helyeken különböző módon, itt törvény, amott rendelet alapján vitessék keresztül, helyeselni у - általában nem lehet. Azután meg: nem hiszem, hogy néhány százra rúgna az országban azon községek száma, melyekben valamennyi telekjegyzőkönyv B. lapjai a tényleges birtokállapotot tüntetnék fel, vagy hol mind a betétek a tényleges birtok- állapotnak megfelelően a törvényjavaslat szerinti eljárás útján volnának szerkeszthetők. Ha már most az 55. §. úgy értelmez- tetik, hogy nagymérvű «szabálytalanság» már az is, ha valamely község néhány telekjegyzőkönyve a törvény alkalmazása mellett a tényleges birtokállapotnak megfelelően betétté át nem alakítható, és hogy már ez is maga után vonja a különleges intézkedés szükségét: akkor megtörténhetik, hogy a szabály kivétellé, a kivétel meg szabálylyá válik; hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése több községben foganatosíttatik a helyszinelési szabályok alkalmazása mellett, mint azok nélkül. Ha pedig csak az tekintetnék «szabálytalanságnak», hogy valamely község telekjegyzőkönyveiből egyáltalában nem, vagy ezek nagyobb részéből nem lehet a törvény intézkedései szerint a tényleges birtokállapotnak megfelelő telekkönyvi betéteket szerkeszteni: akkor azon anomáliába esünk, hogy ezentúl ott lesz a telekkönyv leghelyesebb, hol eddig leginkább volt elhanyagolva, és megfordítva; hogy oly községben, melyben eddig