Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Imling Konrád: Telekkönyv reformok [25., 1885]
It a telekkönyvi intézmény majdnem teljesen ignoráltatott, a tényleges birtokosok könnyű szerrel telekkönyvi tulajdonosokká válnak, míg ott, hol szabálytalanságok csak elvétve fordáinak elő, a birtokosok egy része ezentúl is a puszta birtokkal kénytelen beérni s a telekkönyvben bejegyzett tulajdonhoz nem jut. * * * Áttérek most a törvényjavaslatban a másik föczél elérése végett felvett rendelkezésekre, melyek arra hivatvák, hogy ne létesülhessen a telekkönyvi betétekben foglalt állapottól huza- mosb időre eltérő tényleges állapot. E czélra — eltekintve a telekkönyvi lejegyzést némileg megkönnyítő rendelkezésektől — szolgálna 1. hogy az adóköteles személyében bekövetkezett változást az arra hivatott hatóság csak a tulajdonjog bekeblezését rendelő s jogerőre emelkedett végzés alapján jegyzi be (70. §.); 2. az ellenjegyzési kényszer; H. a heti dyány-kén у szer. Mindezekre általánosságban először azt jegyzem meg: hogy fentartani csak azt lehet, a mi megvan már, és távoltartani csak azt lehet, a mi nincs még itt. Ha a telekkönyvi betétek tartalma s a tényleges birtokállapot közötti összhangot a jövőre nézve is fen akarjuk tartani; ha biztosítani akarjuk magunkat az ellen, hogy a tényleges állapot a betétekben foglalt állapottól ismét különbözővé válik: akkor mindenek előtt — miután a hegy nem megy Mahomedhez, miután a tényleges birtokállapotokat a telekkönyvhöz képest át nem idomíthatjuk — teremteni kell oly nyilvánkönyvi állapotot, mely a tényleges birtokállapotnak üaindenben megfeleljen. A míg ez nincs meg, addig visszás dolog a két állapot közötti — nem létező — összhang fentartására ezélzó intézkedéseket tenni; és kár és feleslege^ a felek irányában bárminemű kényszert alkalmazni oly czélból, hogy az általok kötött jogügyletek nyilvánkönyvi érvényesítése iránti intézkedésre serkentessenek, mikor előre bizonyos, hogy ezen intézkedés czélhoz nem vezet, hogy a jogszerző, okirat es kérvény daczára telekkönyvi tulajdonossá nem válhatik, mivel a tulajdonjog magának az átruházónak javára sincs bejegyezve és be sem jegyezhető. — Már pedig a mint kimutatni igyekez-
