Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Emmer Kornél: A polgári peres eljárás reformja [14., 1883]

okulva, igazságszolgáltatásunk amugyis eléggé sanyargatott testét, káros experimentumóktól megóvhatjuk.

Ez idézetek helyett, tán külföldi tapasztalataimra hivatkozhattam volna; de miután értekező úr is Párisban járt, csak két bár tán egyaránt kifogástalan, de e részben «ellenmondó» tanúként állanánk a t. egylet magas itélőszéke előtt. Azért jónak láttam okirati bizonyítékokkal támogatni vallomásomat s ezekre, valamint a genfi és zürichi tápasztalásaimra támaszkodva, le akarom vonni thésiseimet. Ezek a következők:

A közvetlenség a tanúkihallgatásokra s a felek kihallgatására nézve, facultative, mind az első, mind a második forum előtt meghonosítandó (a revisiónál ténykérdés nem vitatható). Nem fog az mindig alkalmaztatni; sőt lesznek olyan egyszerű kérdések is (csak igennel vagy nemmel megfelelendők és előnyösen ismert tanúkhoz intézendők), a melyekre nézve felek és törvényszék levélbeli tanúnyilatkozattal is be fogják érni (Zürich). Lesz eset, hogy megkeresett vagy kiküldött biró által lesz teljesíthető -— és egészen czélszerüen — a kihallgatás; de a hol a fél a költség előlegezése mellett kívánja, vagy a bíróság hivatalból elrendeli, meg fogja idézhetni a tárgyalásra a tanukat s a feleket. Eitkán fordul ez elő a második instantiánál. Nem láttam egy esetét sem odakünn. De legyen megadva a mód s a többit elvégzi az élet; a visszaéléseket pedig a költségnyomás ellensúlyozza s a bíróság őrködő szeme megelőzendi. Állanak ezek a szemléről, a tárgyalásnak a litigiosus hely színére való kitűzéséről s a szakértők kihallgatásáról is.

Köz vétlenségünk harmadik csoportjára kell áttérnem.

Ennek követelménye, hogy ugyanazon bírák vegyenek részt netáni elnapolások esetén az ügy folytatólagos tárgyalásán, kik az előbbiben resztvettek s ha rés támad, az új biró teljesen informálandó. Ez önmagát indokolja. Annál kényesebb a másik követelmény, mely abban áll, hogy lehetőleg a lefolyt tárgyalás friss benyomása alatt hozassák meg az ítélet, a nélkül, hogy közbe más ügy felvétetnék. Svájcz általam ismert eljárásaiban ez — csak évi egy-két kivétellel követett szabály.

Az értekező úr azt mondja ugyan, hogy «szabad bizonyítási rendszernek csak ott van helye, hol a biró a felek mindent kimerítő előadásának összbenyomása alatt hozza ítéletét» (24.

"2H