Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Emmer Kornél: A polgári peres eljárás reformja [14., 1883]
elveket érvényesíti a felek személyes kihallgatásának kérdésében is. A belga javaslat ugyané nyomon halad. IV. fejezetének indokolását azon kezdi, hogy a tanúvallomások kivételének módját különös gonddal akarja tárgyalni. «Az összes jogtudósok — mondja — versenyeztek a szóbeli, nyilvános és közvetlen rendszer előnyeinek (szószerint fordítok, du Systeme orale et publique a Vaudience) kiemelésében. Úgy Francziaországban mint Belgiumban, érdemeinek hangoztatása elhatott a törvény- hozás szószékéig (lásd a belga képviselőház 1838. évifebr. 22-ki ülését) és sehol egy hang sem emelkedett azon érvek czáfolá- sárae. (Értekező úr értekezése akkor még nem volt elmondva.) Constatálja, hogy a bizottság keblében aggályok merültek fel arra nézve, hogy a nagy tribunalok el fogják-e bírni idő dolgában a közvetlenséget; de a bizottság nagy többsége nem osztja ez aggályokat. A statisztikára utal s azzal végzi: «Egyébiránt a bíróság bőségesen kárpótolva lesz, idejének ez igénybevételéért azon időmegtakarítással, mely a vitatkozásokban a reform folytán beállani fog. Nem leszünk többé, úgy mint ma, tanúi a jegyzőkönyvek azon végnélküli felolvasásának, melyet a legrugéko- nyabb szellem sem bír figyelemmel követni; nem lesz többé kifogásokra és alaki semmiségre való utalás és vita; nem lesz a tanuk kifejezéseinek elferdítésére vagy elcsavarására irányzott dialektika s az igazság szökellik majd (jaillira) a felek és tanuk ajkairól.» Ez volt a lausanne-i javaslat (most törvény) álláspontja is. Idézeteim száma és hosszasága boesánatkérésre indit. Szándékosan mellőzöm itt a német tudományt és codificatiót habár tanulmányaim körébe nagyon is belevontam; mellőzöm egyrészt, mert ezekkel tüzetesebben foglalkozó s így idézésükre nálamnál hivatottabb szónokunk fog itt felszólalni, másrészt mert értekező úr a német theoretikusok fejei fölött, sok tekintetben helyesen utalt, az évszázadokon keresztül gyakorlatinak bizonyult franczia jurisprudentiára mint felkeresendő forrásra, a code de procedure-re mint olyan mintára, melyen a szóbeliség erenyeit és kinövéseit a recipiálandót s a kerülendőt egyaránt tanulmányozhatjuk s egy nagy nemzetcsoport tapasztalásain •25
