Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
18 stb. körül akkor is felmerülnek, és miveit államokban országos jog által rendezve vannak, ha az egyházi autonómia és tulajdon érintetlenek maradnak. Hogy a magyar polgári törvénykönyv nem kompilálhatja és nem conciliálhatja e tarka egyházi jogokat, melyek további fennállása viszont komoly házassági jogot nem-létezővé tesz és a családi erkölcsök romlását inkább előmozdítja mint fentartja, az kétségtelen. De épen ezen egységes polgári jog alkotásától fázik a kormány s ennek tulajdonítható, hogy a családjogi tervezet el nem készült és a kódex darabos életbeléptetésének expediense kilátásba vetetett. Pedig e feladat elől ki nem térhet a magyar állam, ha nemcsak jogi, de erkölcsi és kulturális missiójáról lemondani nem akar. Melyek legyenek ez alkotandó jog elvei -— a házasság- kötés alakja, feltételei, akadályai és a felbonthatóság tekintetében — annak vitatása ide nem tartozik. Egy eddig ajánlott expediens, a protestáns házasságjog (II. József-íéle patens) generalizálása vagyis körülbelül az osztrák polgári törvénykönyv házasságjogának recipiálása, nézetünk szerint nem könnyít a mai jogállapot megváltoztatásának politikai nehézségén és nem felel meg végeredményében a czélnak, korszerű házasságjog alkotásának, mely népünk, társadalmunk viszonyainak és eszméinek is lehetőleg megfeleljen. Már a felekezetek paritása és féltékenysége is ajánlatossá teszi azonban, bármelyik egyház, bár világi forrásból eredő jogát általános érvényre nem-emelni (az anyagi elveket sem) s ezt annál inkább, mert előreláthatóan a legkevésbbé állami és leg- kevésbbé liberális szellemű katholikus kánoni jog különben már alattvalói számbeli többsége folytán is prioritást vindicál- hatna magának, eltekintve az őt képviselő illetékes tényezők tekintélyétől és súlyától, melyek ily megoldást támogatnának. A kötelező polgári házasság és állami személyállapot-laj- stromvezetés nézetünk szerint ép a mi viszonyaink, sokfelekezetű népünk mellett elkerülhetlen, elsőrendű jogállami követelmények, melyek elodázása nem indokolható vallási szempontból sem, mert amazok nem prsejudikálnak ennek, az in foro conscientiae fen- maradó egyházjognak, illetve az egyház dogmáinak és cultusának.
