Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

19 Czéltalan lenne itt alaptörvényeink nyomán azt is újra kutatni, különösen jelen alkotmányunk szempontjából, mely a privilégiált jogszemélyek mintegy államonkívüli állását el nem ismerheti, hogy a törvényhozásnak van-e és mennyiben van joga, módosítani, eltörölni az ezen tárgyakra nézve fennálló egyházi jogokat, illetve azon tárgyakat polgári ügyekké minő­síteni az eddigi ellenkező felfogás daczára. Ily kérdések a hata­lom és czélszerüség szerint nyerhetnek csak megoldást. Ezek adták a középkorban az egyház kezébe a polgári jog e fontos részét, ezek veszik ma ismét vissza tőle. Az érvényben levő jog gyűjtésénél mindenesetre óriási részt képezne ezen egyházjogi vagy világi jogi forrású sokféle házasságjogunk. De ezen, főleg a kánoni jogok anyagának fel- használásáról ismét csak annyiban lehet szó, a mennyiben az úgyszólván természetjogi jelleggel bír, mint a klassikus római jognak fentartható tételei. S e részben a katholikus jog is érde­kes tanulmányi anyag. Bármint vitatta is dogmáiban eltöröl- hetlen és feloldhatatlan szentség jellegét a katholikus házasság számára, ennek természetjogi szerződési jellegét nemcsak a pogány és akatholikus házasság elismerésében, hanem akarat­lanul abban is concedálja, a mint a saját házasságjogát kiépí­tette. Elkezdve a pactum de contrahendo-ként construált eljegyzésen a házassági akadályokig: csalás, erőszak és fenye­getés (ennek egy neme a raptus), tévedés, teljesítés lehetetlen­sége (impotentia és az erkölcsi közös élet szempontjából a cultus disparitas), szerződési képesség hiánya (kor, egyházi rend) és a solennis akaratnyilvánításig (hiteles hely, tanúk, kivételek a végszükségben) — mindenben a házasság szerződési alapját tényleg feltételezi és alapul veszi e jog, még pedig a szerződés tárgyának érzéki constructióját (közösülés, gvermek- nemzés) elfogadván, melyre natura omnia docuit animalia és melyet Kant is természetjogilag a valóságnak egyedül megfele­lőnek tekintett. Alig is képzelhető házassági jog, mely ezen általános szerződésjogi kategóriákat ne venné alapul és a mívelt népek joga e részben csakugyan mindenütt megegyező. Az eltérés a közönséges szerződési jogtól a közakaratú felbontás kizárása vagy korlátozása tekintetében a gyermekek, a társadalom ér­2*

Next

/
Thumbnails
Contents