Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

Werbőczy ugyanis korának fölfogásához képest — eltekintve a részleges receptio tényétől előtte s általa, melyet kimutattunk — a polgári jogot magát két forrásra vezeti vissza, midőn törvényeinkről értekezik (Élőbeszéd 8. ez.). A római (császári) jogot közönséges polgári jognak mondja a mi határozati jogunkkal szemben is, miként ezzel ismét szembeállítja a helyhatósági jogot. Kérdésünk itt nem az, lehet-e ily kijelentés kötelező, mely szempontból Werbőczy összes tételeinek tekintélye vitatható, hanem megfelelt-e valóságos jogállapotunknak?

A formai receptio — mint tudjuk — még Németországra nézve is vitássá tétetett újabban; másutt, mint Francziaország, Olaszország államaiban kétségtelenül meg nem történt, de azért ép oly kétségtelen, hogy a tényleges receptio teljes volt.

A kérdés maga mai gyakorlati jogászunk előtt talán komikusnak tetszik, ki ugyan az említett módon foglalkozott a római joggal, de arra még nem gondolt, hogy periratban alle- gáljon Ulpianus vagy Paulus fragmentáiból vagy arra hivatkozást várjon ítéletben.

De korántsem meddő a kérdés törvényhozási szempontból. Annyi bizonyos, hogy a mi jogászaink is magasabb jogi míveltségüket századokon át a római jogból merítették. A magyar jogászok is zarándokoltak egykor az olasz, később a német egyetemekre, mint a történetből és irataikból tudjuk, míg hazánkban is római jogi tanszékek emeltettek.

És miként Werbőczy, úgy későbbi nagy jogászaink, Kitonich, Szegedi stb., a kánonjog mellett a római jogból merítettek, mikor hazai törvényeink hézagai kitöltéséről volt szó. S ez természetes is volt, mert tudományosan földolgozva más jog nem is létezett és a nemzeti jog tudományos mívelése még előbbrehaladt nemzeteknél is igen zsenge volt.

Mikép mindenütt útat tört magának a római corpus juris, a mint befészkelte magát még az exclusiv nemzeti jogú Angliában is az equity court tudós biráinak döntvényeibe, úgy helyet foglalt a mi irodalmunkban és főbiróságaink judicaturájában is.

A tudósok véleménye, a communis opinio, melyre Werbőczy nem egyszer nyíltan hivatkozik, utóbb sem vesztette el súlyát müveit jogászaink előtt s az nem jelentett mást a nagy római jogászok, illetve azokat közvetítő romanisták nézeténél.

N