Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

És ha általános nemzeti, benne jogi kultúránk fonala meg nem szakad évszázadokra a török uralom, az ország szétszakítása, idegen dynastia idegen szellemű uralma folytán, akkor nálunk is fejlettebb, részletesebb, áthatóbb lett volna a római jog befolyása s épen azzal szemben nemzeti jog képződése, reagálása. így eldermedt mindkettő. S midőn a nemzeti renaissance 179 J óta a jog terén is magasabb hullámot vetett, csak az ősi közjog pajzsa alatti középkorias magánjog oltalmát és ápolását helyezhette szembe a III. Károly óta megindult osztrák szellemű magánjogi törvényhozással. Ez álláspont persze tarthatatlan volt s a reformok korszaka, gyakorlati czélú, modernizáló törvényhozásunk 1832 óta azzal szakítani volt kénytelen.

így elmosódott a római jog tényleges pótló erejének tudata is. Hatása nem szűnt meg azért ekkor sem. Újabb magánjogi literaturánk Husztyn kezdve, mióta a puszta kommentálás helyett rendszerben igyekezett dogmatizálni, bár eleinte a római magánjogból sarjadzott természetjogi iskolák közvetítése mellett, de mindig nyomát viselte e befolyásnak; e században legnagyobb hazai jogászunknál, FnANK-nál pedig már a német történeti iskola befolyása alatt tisztult, közvetlen római jogi kapcsolatra találunk. Ezen literaturánk pedig 48-ig még hatott az életre, kapcsolatban volt a gyakorlattal. Sőt a praxis törvények hiányában e jogászjogot nálunk jobban uralta, mint bárhol. Kelemen, utóbb Frank forensis tekintélyek voltak, milyenek a vezérírók a nyugot-európai nemzeteknél mai napig. A ki reájuk hivatkozhatott, számíthatott nézete méltatására a bíróság részéről. Sőt ezen irodalom észrevétlenül sok ponton megmásította a régibb gyakorlatot, máskép magyarázva a törvényeket, hármaskönyvet, néha bizony contra ius scriptum is reagálva, ha mindjárt a jogszerűség látszatáért idézett egyikmásik tételes jogszabály köpenye alatt. Számos példát találunk erre főkép a nevezett két vezérírónál, még pedig a legfontosabb matériák, mint a családi és állami vagyonjog, a személyi jog, az örökjog körében. Nem mondjuk, hogy ezen újítások, melyek nagy része első sorban bizonyos méliányossági szellem, az egyénben visszatükröződő korbeli jogérzület által sugalmaz- tatott, mind a római jogból indultak volna ki.

9