Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
bölcseleti kritika vagy a korbeli tételes tudomány alakjában. Hasonlókép dolgoztak és dolgoznak az újabb német törvény- könyveken és javaslatokon, sőt a kis svájczi államok sem mondtak le arról, hogy jogi múltjuk, mely ott kiválóan conser- vativ jogerkölcsökkel és népies szokásokkal volt összeforrva, helyet találjon új codexeikben. Angliában és az északamerikai Egyesült-Államokban maguk a törvényhozások készítették az érvényben levő tételes jog gyűjteményeit, mely revíziók munkája ép oly kényes, mint fáradságos, hol a statútumok magánjogi anyaga számos foliánsra terjed. Hasonló eljárást, recom- pilatiót, consolidatiót látunk Spanyolországban és Portugalliá- ban, Oroszországban stb. A codificatio ezen előkészítését mellőzve és idegen codexet vagy compilatiót pur et simple Terápiáivá (az ismert «viszonyokhoz alkalmazás» nevű szabadfordítással) legfölebb oly nemzeteknél találunk, melyek évszázadok óta nem bírtak jogi előzményekkel, mert nem bírtak nemzeti léttel vagy legalább fejlődésre képes autonómiával vagy mert a míveltség oly alacsony fokán állottak, hogy annak jogi termékei szóba nem jöhetnek a radikális újítás alkalmával. Görögország, Eománia, Szerbia, Japán jiéldák erre. Tudjuk, hogy igen sok fölvilágosodott jogászunk őszinte meggyőződése, hogy a mi helyzetünk teljesen analog az utób biakkal. Nem is róvjuk meg azt «hazafiasság» szempontjából, mert ha alapos a nézet, elfogadjuk minden következményeivel, hanem kifogást emelünk azért, mert azon jogászaink közül egy sem mondhatná jó lélekkel, hogy ő e meggyőződését a régi jog részletes revíziójából indukálta. Törvényhozásunk, illetve igazságügyi kormányunk lett volna hivatva első sorban az 1861-iki mulasztást régen pótolni és ily revízió alapján megvilágosítani, mi és mennyi az a «régi jog», melynek érvénye akkor visszaállíttatott. Ez nemcsak a codificátió szükséges előmunkálata, hanem egyszersmind a joggyakorlat fontos tájékozása lett volna. De ilyesmi kormányunknak nem jutott eszébe akkor sem, midőn codificáló bizottságát azon famozus utasítással látta el, hogy az osztrák, szász, zürichi, franczia stb. codexek alapján dolgozzék. Másodsorban de facto kénytelen lett volna e munkával 5
