Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

ti bár csak darabosan, alkalmilag megküzdeni judieaturánk. De e részben hiába keresnénk útmutatást döntvényeinkben vagy peres aktáinkban. A nagy nehézséggel szemben, melyet a rész­ben hiányzó, részben nem ismert, részben ellentétes jogtöredé­keink zűrzavara okozott, kényelmesebbnek találta ügyvéd és biró, a józan észre vagy osztrák jogra alapított kérelmeit és ítéleteit egyáltalán nem támogatni többé valamely tételes jog­szabályra való hivatkozással. Hogy ezen, 48-ig nálunk is isme­retlen, mondhatni barbár praxis mennyire járult a jogerkölcsök elvadúlásához, a birói önkény uralmának és jogbizonytalanság­nak fokozásához, azt bővebben fejtegetni fölösleges. 1867 óta hozott kevés specziális magánjogi törvényünk, mely rendszerint le sem számolt a régi joggal és péle-mele fordíttatott ma ezen, holnap azon idegen állam törvényeiből^ természetesen szintén nem hatott oda, hogy maga körül jege- czedhessék a vonatkozó régi joganyag. Végre — the last not least — a jogiskola és a jogirodalom első, úgy szólván elemi föladata lett volna, az érvényben levő magyar jog anyagát pontosan összegyűjteni. És bámulatos ! a nagy állami áldozatok, elég sok tanerő és irodalmi termék daczára még ezen primitív föladat sem oldatott meg! Magyar magánjogi compendiumaink még csak sejtelmé­vel sem bn-nak ebbeli első kelléküknek. Vagy teletömvék tör­ténettel, avult anyaggal, Kelemen és Frank excerptáival, vagy az osztrák polgári törvénykönyvet írják ki mint gyakorlatilag legközelebb fekvőt, vagy «nagy tudományos haladásul» a német pandektatankönyvekből kölcsönöznek dogmatikát. Ezen alap- fajok prototypjai Wenzel, Herczegh, Suhayda, Zlinszky mun­kái, tehát a leghasználtabbak. Természetesen e fajok nem tisz­ták, hanem az érintett elemek különböző combinátiója mellett csak a domináns elem után jellemeztettek. A jogiskolában ehhez képest nem tanulnak tételes hazai jogot, hanem azon homályos zagyvalékot, mely ily compendiu- mokba foglaltatott. E mellett tanulnak római, osztrák és termé­szeti magánjogot minden kapcsolat és a magyarra vonatkozás nélkül; az elsőnek czíme alatt tényleg a német civilisták dogmatikáját, mely tudvalévőén a főszerzők szerint variánsok­kal bír, az utolsónak czíme alatt pedig valamely német iskola-

Next

/
Thumbnails
Contents