Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]

esetben az összes íratok deponálását rendeli el a végből, hogy az ügyet beható vizsgálat alá vehesse.»

Több százéves gyakorlat ez Francziaországban.

És itt culminálódik a períratok jelentősége. Mindenkor vázát képezik azok a tényállásnak, egy szilárd pontot, a melyre a biró támaszkodhassék, a mely nélkül azt hagyni nem lehet. A felek soha sem tudhatják előre, hogy fog-e a bíróság ilyen «deliberé»-t elrendelni, igyekezni fognak tehát a tényállást már a períratokban a lehető legnagyobb prsecisitással kifejteni, s abból semmi lényegest ki nem hagyni, a períratok hiányosságán soha sem fog az múlni, ha kénytelenek lesznek a szóbeli tárgyalást megszakítani s elhalasztani.

S most a dolgok ezen természetes rendjével szemben képzeljünk el magunknak egy olyan eljárást, hol a períratok az ítélethozatalnál figyelembe nem vehetők, hol a bíró, daczára ennek, nyomban a szóbeli tárgyalás befejezte után köteles határozatot mondani. Hová fogna ez vezetni'? A szóbeli tárgyalás tönkretételére, lehetetlenítésére ; ha csak az igazságszolgáltatás kerekét is végképen meg nem akasztaná. S mindez miért ? egy tetszetős hamis elv után való kapkodásért.

Nem lehet és nem szabad tehát sem a períratok hatályát meghatározni, sem a bírót a nyomban való ítélethozatalra kényszeríteni. Mindkettőnek szükségességét lehet ugyan a szóbeliségnek és közvetlenségnek tág fogalmából deducálni, de az igazságszolgáltatás érdeke a bizonyítékok szabad méltánylási rendszerének érvényesűlhetése ezeket egyenesen repudeálja. De még ezzel sincs annak elég téve. Egyáltalán minden oly elemtől meg kell tisztítani a szóbeli főtárgyalást, mely annak zavartalan lefolyását gátolhatná. Épen ellenkezőleg, mint a hogy a szóbeliség qua elvnek rendíthetetlen hívei oly fennen hirdetik, ezek nem engednek semmit, mint az első magyar jogászgyűlés indítványozója is mondja: «minden, még a köz- beneső bírói határozatok is csak előleges tárgyalás után s a felek jelenlétében rögtön mondassanak ki». Hallgassanak ki — mondják továbbá — minden tanút az audience^ban, mert •— mint Okröss okadatolja •—: «egy «igen» vagy «nem» —- leírva és olvasva bizonyíték; kiejtve sápadt arezczal és reszke- teg hangon ellenkező hatást szül»; vagy Lósy Tivadar úr sze29