Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]

62

Tájékozásul említem, hogy p. o. az utolsó törvénykezési évben 1882. november 2—1883. nov. 2-ig a tárgyalási jegyzéken volt: akanczelláriosztályban, hol jury nélkül egyes bíró jár el, 809 ügy, a queens-benchben 886, melyből 740 jury vei tárgyalandó, a court of appealnél, bol a hármas bírói collegium ítél, 399.

Az egyes bírói rendszer daczára ez ügyeket ellátni a supreme court 29 bírája (23 az első fokú, 11a felebbviteli törvényszéké, de utóbbiak közül 5 az elsőfokúnak is tagja) nem volna képes az említett választott bírói kisegítés nélkül.

A tárgyalást (trial) a felek említett módon kitűzvén, ha alperes nem jelenik meg, felperes bizonyítja kereseti kérelmét, amennyiben ez őt terheli; ha alperes jő egyedül, bizonyítja esetleges viszonkeresetét, különben perbeszüntetést kér. Az igazolást, mely szerint a bíró 6 nap alatt az ily makacssági tárgyalást vagy verdiciet félretebeti, s a bíró jogában álló elnapolást mellőzve, megjegyzem, hogy a tárgyalás czélja a vitás tény és jog kérdések eldöntése s ehhez képest a tény-megállapítások (findings of fact p. о. esküdtszéki verdict) és a bíró utasításai és határozatai könyvbe vezettetnek (azelőtt ú. n. record) a jegyző által, de tárgyalási jegyzőkönyv kontinentális értelemben nem vezettetik, (ord. 36.).

Az esküdtszék hasznát civilis ügyekben is csak az ismerheti félre, ki angol tárgyalást nem látott vagy a kontinentális perdöntő eskü absurditása felett nem gondolkozott. Mert ezt pótolja, ezt eliminálja a jury. A felek kölcsönös kihallgatása bit alatt, ha tetszik tanúként, mindenesetre a legaggályosabb tanúként, ezt nem teheti, épen mert kétoldalú. Ellenben az egyoldalú, véletlen, istenitéleti döntés legegyügyűbb módja a fél perdöntő esküje. Szerződési, kártérítési ügyekben abona vagy mala fides, diligentia vagy negligentia, a benső tudás (hol, ha eskü dönt, a hamis eskü veszélyétől sem fél a bizonyító) csak következtetés, közvetett illetve ősszbizonyítás alapján dönthető el, de ezen, a bizonyítékok szabad mérlegezésén nyugvó összkép hű, megbízható, objectiv csak akkor lesz valószínűséggel, ha egyf ormán képződött számosabb, különböző állású és felfogású polgár ítéletében. Szóval a jury itt is az igazság garancziája, melyet egyes hivatalnokbírák vagy kollégiumok nem pótolhatnak. A rosszlii-