Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
60 tás bezárása után 6 hét alatt kérheti alperes értesítésével felperes s ha ő nem kéri, úgy alperes vagy tárgyalást vagy perbeszüntetést (dismiss of action for want of prosecution, with costs) kérhet, a bíró belátása szerint határoz (ord. 36. rule 4.). A períratok a tárgyaláson nem olvastatnak fel, nincs is előadó, de a bíró azokról tudomást vesz és mint bizonyítékokat alkalmazza azokat különösen akkor, ha az elismert tények folytán jogi alapon, tekintet nélkül vitás (irreleváns) tényekre, határoz. Egyik fénypont ugyanis a felek autonómiája s a bíróval való közvetlen érintkezése mellett az angol eljárásban a tény- és jogkérdés czélszerű elválasztása, melynek csak egy darabját adja Plósz úr caesurája, melyet teljesen adott a római per. Mindegyik fél az ellenfél tényíratával szemben azzal ve- dekezhetik, hogy azon tények, eltekintve való vagy nem való voltukat; nem nyújtanak jogi alapot a kereseti, védelmi stb. kérelemhez s kérheti ennek azonnali eldöntését s e mellett a bíróság engedélyétin eventum concurrálva perírat-adáshoz. A védekezés e neme a demur, demurrer. A bíróság határoz. Ha elvéti a demurrert (overrule), az ezáltal okozott költségben marasztalja az illető felet (ord. 28.). Ha pedig a bíró jogi okból, tekintet nélkül a szerinte irreleváns vitás tényekre Ítélhet, ezt utóbbiak eldöntése nélkül mindig teheti. A jogi kérdéseket (questions of law) az említett períratok- tól külön, együtt állapíthatják meg a felek ú. n. special ca.seben, mely számozott szakaszokban sorolja fel a relevaus tényeket és okmányokat; ezt aláírják s így felperes beiktatja s nyomtatott másait a bírák közt kiosztja. És ha a bíróság látná a períratokból, h'igy ily jogi kérdésen fordul meg a per, ily special caseberi vagy más módon való megállapítását el is rendelheti, felfüggesztvén minden más további eljárást, mely feleslegessé válik ez alapon való határozása által (ord. 34.). Ezen korlátozása a szabad, esetleg rosszhiszemű védekezésnek nézetem szerint a legüdvösebb. Igaz, hogy a mi felebb- viteli rendszerünk s a megváltoztatott alsó bírósági jogi vélemények statistikája mellett, nem kerülhető el a ténykérdés in eventum kimerítése azon fokon sem, mely saját nézete szerint azt ítélethozatalra szükségtelennek tartja. Mellőzve az okíratközlési s felmutatási eljárást, meg kell
