Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]

mint most, de az alaposság mégsem lenne nagyobb, mint a tisztán irott perben, a darabos tárgyalások folytán, eltekintve ezek egyébb inconvenientiáitól. A bírói memoria nem tehet csodát, napok, hetek múlva elmosódott a kihallgatott tanú, fél stb. vallomásának benyomása és szó sem lehet «összképről». Döntő lesz tehát a tárgyalási jegyzőkönyv, Plósz szerint német mintára plane a felek irott mellékleteivel (!), mintegy tárgyalás alatti periratokkal. És ezt a szóbeliség és közvetlenség radikális, kényszerpropogátora, Plósz helyesli! A mit magamnak megmagyarázni csak azzal tudok, hogy ő a gyakorlatot nem ismeri — közvetlenül, különben nem dicsérte volna sommás eljárásunkat in thesi sem és osztaná azon nézetet, hogy szükségkép kellett azzá fajulnia, a mivé lett, mert a szóbeliségnek nincs biztosabb megölelje, mint a bizonyítékot, döntő, végső bizonyítékot képező tárgyalási jegyzőkönyv. Ne beszéljünk közvetlenség, szabad mérlegelés, összbenyomás utópiáiról, ha a «fagyasztó perirat» (Emmer szava) vagy az ügyvéd zavaró sofisti- kája helyett végre is in peius haladva a jegyző hézagos, sokszor hibás felvételét tesszük Ítéleti matériáiévá.

A szabad mérlegelése a bizonyítékoknak ez esetben nézetem szerint esetleg lelkiismeretlen önkényt vagy kiigazíthatlan tévedést provokálhat és rosszabb a kádi liberum arbitriumánál, a ki legalább közvetlen impressio alatt Ítél.

Oly közvetlenséget pedig, hogy mindent minden folytatólagos tárgyaláson újra reprodukálni, minden messziről jött taniít az elnapolás miatt újra bírság vagy fogság terhe alatt beidézni lehessen, ily kivihetetlen monstruositást, felteszem, még Plósz úr sem akar. Emmer úr expediense, a költségnyomás, mely szerint csak annak van egyáltalán (közvetlen) bizonyítéka, aki előre leteszi a tanú-költséget, a legnagyobb injuria a szegény emberrel, a felek paritásával, a jogegyenlőséggel s az állítólag keresett anyagi igazsággal szemben. Hazánkban, hol számtalan szegény és együgyű embert kizsákmányoltatás ellen bírói oltalomba kellene fogni, ily eljárás méltán keltené a legnagyobb ressensust mindenkiben, a ki érzékkel bir a demokratia alap- követelménye, a jogállam iránt.

Az absolut közvetlenség, melyet Önök, uraim, a papiroson decretálni akarnak, ha nem is érdemli meg Nagy túlzó satyrá47