Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
48 ját, ha nem is helyeselhető az ellenkező véglet, az obligatorius enquéte, mégis meggyőződésem szerint a mai korban, a hol a legnagyobb helyi távolban lévő felek között támadnak forgalom, ügyletek, tanúságok, perek, a hol a legegyszerűbb, csekély sub- stratumu per bizonyítékai szerte széjjel lehetnek az országban s azonkívül: fizikailag és gazdaságilag kivihetetlen. Elgondoltam magamban, hogy egy egyszerű 1000 frtos peremben, melyben mindegyik fél 5—6 tanúra hivatkozott, kik közül többen állásuk folytán nem stabilek s most az országban szerteszéjjel vannak, a közvetlen tárgyalás a budapesti perbíróság előtt mibe kerülne ? Kerülne, uraim, 600 frt költségbe, felebbvitel s új tárgyalás esetében még egyszer ennyibe. S ez nem kivételes eset, hanem az esetek többségében van így. Ily közvetlenség csakugyan csak Arminius falvaiban létezhetett, midőn a felek és tanuk egy községben voltak. Ma azonban még Angliában sem gondolnak ilyenre, a hol a szóbeliség s közvetlenség valódi hazája s legtisztább megőrzője van. A bűnvádi eljárásban, hol a legnagyobb közérdek, az általános jogbiztonság, hol egyes polgárok legfontosabb életérdeke forog szóban, ott az állam fedezheti a közvetlenség költségeit, szoríthatja a polgárokat közvetlen, ingyenes tanuzásra, de még itt is csak a felebbviteli repro- ductio kizárásának, a jury segélyével. De a nagyobb számú, magánérdekű polgári perekben az állam ezt nem teheti és nem is teszi még kisebb, jobb közlekedésű és .gazdagabb állam sem, mint hazánk. A doctrina fantomjaitól térjünk vissza az élet testeihez. Anyag-összehasonlításunk inductióra alkalmatlan, a teljesség elemi biztosítékát nélkülözi, míg ignoráljuk az ancien régime ordonnencesainál nem kevésbé régi s büszke eredetű perjogot, a melyet a legmíveltebb s legnagyobb forgalmú népcsalád ural, az angol és ezzel rokon északamerikai eljárást és azon irodalmi törekvéseket, melyek azt a kontinensen is érvényesíteni akarják. Nemcsak azért fontos ez eljárás, mert a legpraktikusabb, legokosabb nemzeté, hanem azért is, mert arról még inkább áll, mit Nagy a franczia eljárásnál a czélszerűség biztosítékaként dicsért, hogy a gyakorlatnak közvetlen, szerves szüleménye. Mert még az újabb codificatio, az 1852. évi (common law procedure Act. 15 és 16 Victoria с. 76 és a chancery court eljárására
