Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
vezet, álljanak azok akár az enquéte, akár a római csesura dicsőítésében vagy a íelebbvitelnek azért elejtésében, mert nincs annyi megbízható bíránk, a kikből a sok tábla kikerülhetne, tehát a felebbvitel elejtése épen azon okból, a miért az szükséges. Ha a perirat kimerítő előkészítés és bizonyíték, a szónoklat pedig csak ötödik kerék, melyet az előadó pótolhat vagy mégin- kább a periratok felolvasása az ülésben, mire való akkor egyáltalán a szóbeliség időrabló luxusa? Ezt kérdjük ЕммекШ. Ártalmas parádét ne hozzunk be, ha az ügyvédi szónoklat fur- fangja vagy szenvedélye csak zavarja a nyugodt ítélést, veszélyezteti az objectiv igazság diadalát. A ki az esetek többségében ЕммЕК-rel és Pbósz-szal az ügyvéd szerepében csak akadályt lát, annak észszerűen csak ez akadály lehető eliminálására lehet concludálni és attól a legnagyobb ellenmondás, az ügyvédi képviseleti kényszert mégis fentartani. És megfordítva, ha Plósz álláspontját fogadjuk el, ha a perirat nem bizonyiték, nem is perbeli cselekmény, hacsak közvetlen előadás és bizonyítás a tárgyaláson ponderál a bíró mérlegén, akkor mire való akár kötelező, akár facultativ Írásbeli mérkőzés ? Mint ЕммввШ kérdjük, miért írni és beszélni, ha Írni elég és beszélni felesleges, úgy Pnósztól kérdjük, miért Írni, ha az irat meddő, ha a beszéd kötelező, kimerítő ? Hiszen ez vétés a józan ész logikája, a justitia szükséges parsimoniája ellen. A felek magán viadalára, tájékoztatásra és capacitálásra szolgáljon az előkészítő iratváltás ? Ez valóban illusió; a kik perre keltek, nem capacitálhatók ellenfelek által snemis akarják tájékozni, inkább megzavarni, meglepni ellenfeleiket, mint a tapasztalás mindenütt mutatta. Ha a periratba már ott is vezér- czikkek és kommentárok másolatát töltik, a hol azok bíró elé jöhetnek, mit írnának az ügyvédek nálunk azon iratokba, melyek nemis perbeli cselekmények ? Ezekre már csakugyan alkalmazható lenne Nagy satyrája a magyar jogászgyülés enuntiátiói felett. Lássuk csak, mi lenne gyakorlati eredménye ily Emmer vagy Plósz féle rendszernek, mert mindegyik franczia mintára új bizonyítékok felhozatalát a tárgyaláson megengedi. Tervszerű meglepetések napirenden volnának; ezek következtében kényszerült elnapolások. A huzavona és költség tehát több lenne 46
