Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]

38

kától. Csak keressük az igazságot. Nem keressük kizárólag sem a franczia sem más kódexben vagy javaslatban; hiszen ez ép oly egyoldalú volna, mint egyes doctrinát infallibilisnek és szeplőtlennek kanonizálni. Ismerve a czélt és az eszközöket, számba véve viszonyainkat, önálló érvelés és alkotás útján kell haladnunk — ez úgyhiszem nem lehet kérdéses közöttünk. A külföldi tapasztalatok, kísérletek és törekvések csak az anyag- ismeret és összehasonlítás értékével bírnak, s ezért kell az anyagot teljesen előállítanunk, nehogy hézagos ismeret ferde következtetésre és egyoldalú utánzásra vezessen.

És én bevallom, Nagy Dezső úr előadását is, mely annyi vádiratot provokált, úgy értettem, hogy ő csak a közvetlen forrás-tanulmányra inteni, az ily gyakorlati tárgyban tisztán do- ctrinair construktióktól óvni és azon íróink egyoldalúságát roszalni akarta, kik magukat teljen a német doctrinák patroná- tusába commendálják. És így felfogva az ő küzdelmét, bár éles aczél erős szikrát vet, én csak kezet szoríthatok vele.

De ez nem zárja ki azt, hogy én Nagy Dezső forrásában, a franczia parlamentek eljárásában, az azt codiücáló ordonnen- ces-okban s ezeken alapuló Napóleoni code de procédure civileben, ne lássak oly folt nélküli tükröt és absolut igazságot, mint ő.

Az absolut királyság alatt a tóga aristokratiáját és sokszor az aristokratia minden bűnét képviselő, államot az államban játszani akaró parlamentekért, melyekről Cablyle méltán mondhatta, hogy: «igazságtalan testület, melynek kebelében aljas befolyások nem egyszer szégyenletesen hozatták meg az ítéletet» én vele rajongni nem fogok.

Emmeb úr e forrás újabb derivataival, némely franczia, olasz és belga reformjavaslattal foglalkozott. Hogy mért nem foglalkozott azok legújabb fejleményeivel, nem tudom. Gambetta nagy szervezeti reformterveit, melyek a demokratikus állameszmét, az érdem jogát a magistraturában és ez egyedül lehető úton a törvénykezésben is kifejezésre hozandók voltak, nem lehet azonosítani a puszta epuratióval, melyet reákczionarius bírák nyílt provocatiói szükségessé tettek.

Az olasz reformmozgalom fonalát Emmeb úr az 1876-ki javaslattal ejté el; de csak a senatus 1879-ki munkálata bír