Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]

39

actualitással, melyet az 1880 február 19-én és május 30-án Villa miniszter előterjesztésére ismételve approbált s a képviselőház szakbizottsága, melyhez 1880 julius 2-án került, csekély módosításokkal elfogadott. E munkálat pedig épen azért sokkal érdekesebb az 1876-ki javaslatnál, mert nem szorítkozik többé a sommás eljárás reformjára, hanem a rendes eljárás lényeges javítását is felöleli. Csak külső okokon múlt, hogy érdemleges, végleges tárgyalására s törvénynyé váltára még nem került a sor. Az olasz szakirodalom pedig nem csak az Emmer úr által momentuosusnak nyilvánított 1876-ki MANCiNi-féle tervek, hanem e messzebb menő javaslat által sincs kielégítve és számos érdekes megoldás módját vetette fel azon törvénykezési mizériáknak, melyek Olaszországban, úgy mint csaknem az egész kontinensen, és korántsem egyedül az írásbeli per utolsó ínen- helyén — Ausztria-Magyarországon — egész hasonló kórtünetekkel mutatkoznak. Ezen irodalmi tervek némelyike visszanyúlt Bentham némely eredeti eszméjére, melyek megvalósítása eddig seholsem kíséreltetett meg; mások a közeledést az angol eljáráshoz ajánlották; csaknem mindnyájan, kik számba vehetők, megegyeztek azonban végre abban, a minek Serafini 1882-ben kifejezést adott (Archivio giuridico vol. 29. p. 150— 152), hogy a perrendtartások korszerű reformjának előfeltétele a franczia mintára felépült bírósági szervezet teljes, általános és gyökeres átalakítása, a melyet Olaszországban is csak oly parlamenttől reméltek, melyben valóban az egész nemzet képviselve, s a mely a helyi befolyásoktól független leend. Ilyen most ült először össze ott, a kiszélesbített, csaknem általános szavazati jog és lajstromos választás eredményeként.

Belgium pedig ma már túl van a puszta javaslatok stádiumán, a mennyiben a reformált perrendtartás egyes czímei már törvénynyé váltak. S ha Emmer úr e munkának előkészítésére Bellot szellemének kiváló befolyást tulajdonít, méltatlan volt elhallgatnia, hogy Bellot eszméi és műve, a híres genfi codex, már évtizedekkel előbb egy nagy nemzet élő jogára ep oly nagy befolyást gyakoroltak, t. i. épen az olasz fennálló perjogra, melyet a francziával azonosítani a legnagyobb tévedés lenne.

Mancini, Scialoja, de különösen Pisanelli voltak e re-