Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
10 pnesumtiójáhöz nem fordulhat, ha a felek nem bizonyítottak; akkor neki kell a bizonyíték megszerzése iránt intézkedni. A bizonyítási eljárás befejeztével megért az ügy az ítéletre. Az előkészítő iratokról s a tárgyalási jegyzőkönyvről, úgy a bizonyítási eljárásról mondottakból önkényt foly, hogy előadóra szükség nincs, az előadó tisztét teljesítik az ügyvédek. Nyomban hozassék-e ítélet a tárgyalás befejeztével vagy az ítélet-hozatal elhalasztható-e ? ha a közvetlenség elveit sérteni nem akarjuk, alig lehet vitás. — Elhamarkodást én sem akarok, s azért a tételt így formulázom : az ítélet meghozataláig s kihirdetéséig más ügy fel nem vehető! Az ítélet már meg van hozva, következik a jogorvoslat. Mellőzöm az u. n. rendkívüli vagy át nem származtató jogorvoslatokat, ezek lényegesen nem különböznek a szóbeli és írásbeli perben; de igen is egészen más alakot vesz fel a felebbvitel a szóbeli, mint az írásbeli perben. A felebbezéssel a magyar jogászgyűlések 4-ike és 5-ike foglalkozott, jele, hogy ez egyike a legvitásabb kérdéseknek. A kérdés éle, tudjuk, az, hogy lehessen-e a ténykérdésben feleb- bezni? E kérdésnek nem-mel való megoldása annyira új, hogy nem csoda, ha a százados megszokottság szülte doktrínán áttörni eddig nem tudott. Az irodalomban Bab volt az első, tudtommal, ki a nem-et kimondta. A német birodalom számára készült első perrendjavaslat, főleg Plank indítványára, szinte a ténykérdés felebbezhetlenségét tervezte, értve ezt a tszékek ítéleteire; a második javaslat, mely törvénynyé is vált, tudjuk, megtartotta a teljes appellatiót. E teljes appellatiónak ellenesei voltak a német s a magyar jogászgyülésen is. Kisebbségben maradtak. Zlinszky elvileg a teljes appellatio ellen nyilatkozik — a perorvoslatokról írt jeles művében — de az eltörlésnek gyakorlati nehézségeit látja. Iiy auspicziumok közt nehéz munkára vállalkozom, ha, főleg kimerítő indokolás nélkül, saját nézetemmel, melynek ezelőtt 12 évvel a «Jogt. Közi.»-ben, s később a 4. és 5-ik jogászgyülé- seken kifejezést adtam, ma újra előállók, e nézetemet Plósz, Káth Gy., Kiss J., Vajkay és Ehdély Sándob jeles értekezései sem ingatván meg.
