Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
8 kifejezést adott nézetének két évvel ezelőtt a «Magyar Igazságügy»-ben. «A mi •—úgymond— sommás eljárásunk (t. i. a jelenleg nálunk hatályban levő), nézetem szerint, egészen jó, s viszonyaink közt lényegében nem változtatandó intézmény. A lényeg alatt a jegyzőkönyvvezetést értem, mely Németországban az új perrend mellett ép úgy vagy nagyon hasonlóan gyakoroltatik, mint annak nálunk törvény szerint gyakoroltatnia kellene, és a melyet én elejteni s a bíró magán- följegyzéseivel és emlékezetével pótolni nálunk nem mernék. Különben is meglehetősen egyre megy, hogy a tényállás a jegyzökönybe vagy az ítéletbe vétessék-e ?» Én ehhez csak azt teszem, hogy a jegyzőkönyv-felvétel is történjék közvetlenül s nyilvánosan. A közvetlenség az anyagi igazságnak, a szóbeliség a közvetlenségnek eszköze, és épennem zárja ki, hogy a szóval közvetlenül elmondottakból a döntő tények, s a bizonyítás eredménye, szóval mindaz, miből az ítélet indokolása szerkeztetni fog, közvetlenül, tehát nem egy kiküldött bíró által, hanem az ítélő bíróság jelenlétében írásba foglaltassanak. Hogy e jegyzőkönyv szigorúan csak azon elemeket tartalmazza, mikből az ítélet indokolása készülend, igazolásra nem szorul, jegyzőkönyvbe veendő a kereset s kifogás jogalapja sa végkérelmek; ellenben a jegyzőkönyv allegátákat épen nem, a tanúvallomások részleteit sem, hanem azok eredményét, vagyis a kijelölt döntő tényekre vonatkozólag mit feleltek ? •— foglalja magában. így a felekhez intézett kérdések és ezekre adott válaszok sem jönnek jegyzőkönyvbe, hanem a végeredmény, mit a kérdések fonalán a bíró constatált. A mi a bizonyítási eljárást illeti, ha valahol közvetlenségnek kell uralkodnia, itt leginkább; hiszen a közvetlenség czélja, hogy a bíró önmaga szerezzen meggyőződést a tényállásról, — elenyészik, ha a bizonyítási eljárásnál a közvetlenség elejtetik, s ha a kényszerűség, egyes esetekben kivételt tesz szükségessé, s a kiküldött vagy megkeresett bírónak kell felvenni a bizonyítást (p. o. ha a szemle tárgya igen távol van a bíróságtól, vagy a tanú távol lakik vagy beteg), e kivétel ne gyengítse a szabályt. A tanubizonyítás közvetlenségének szükségességéről oly találóan mondja felejthetlen ZuNSZKY-nk: «A tanubizonyítás-—
