Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
korábbiban kellett volna, hatálytalan. Nem analog-e ezzel, ha a szóbeli eljárásban felhozott oly körülmények, melyek az iratokban nem foglaltattak, későn felhozottaknak tekintetnek, s akkor az iratokból kelljen ítélni! Vagy megegyez a szóbeli előadás a perírat tartalmával, s akkor a perírat a bírói ítélethez nem szükséges, vagy nem egyez meg; ha nem egyez meg, abból épen nem következik, hogy a szóbeli előadás figyelembe ne vétessék, de az se következik, hogy akkor a szóbeli döntsön, ha nem igen is az lesz ennek folyománya, hogy az eltérés con- statálandó, constatalandó pedig nyilvánosan, közvetlenül, tehát a tárgyalás folyamában, nem pedig a bírósági tanácsteremben titkon s a felek kizárásával. Mi a joghatálya az ily eltérésnek, attól függ,milyen az eltérés. Új tények, új bizonyítékok előterjesztéséből áll az, akkor az ellenfél készületlenséggel védheti magát, s a másik költségére halasztást nyerhet. Jogalap-változtatás, új követelés hozatik fel, ekkor a bíróság határozzon, külön perre utasítja-e ezeket, megszünteti-e a keresetét vagy halasztást s esetleg új perírat-vál- tást rendeljen-e ? De a perírat tartalma mindig csak szóval, tehát közvetlenül a tárgyalás folyamában, nyilvánosan terjesztendő elő, — a bíróság, mikor tanácskozásra visszavonul, a períratokat nem viszi magával. — így értem én, hogy azok az ítélethozatalnál figyelembe nem vétethetnek, de hogy azért mégis szükségesek, nem a bírónak, de az ügyvédeknek. Csak azt jegyzem meg, hogy azon esetekben, melyeket említettem, melyekben a períratok egyes részei felolvastatnak, a felolvasott szöveg épen oly tekintet alá esik, mint az okiratok, melyek a perhez csatolandók, azokat tehát a bíróság az elv sérelme nélkül figyelembe veheti. A per tulajdonképi tárgyalásának, a szóbeli tárgyalásnak részleteibe nem bocsátkozom, elég csak annyit mondani, hogy a merev formaságtól menten a bírák s felek szabadabb közlekedése, mi főleg a kérdés-jogban nyilvánul, — tegye annak lényegét. Egy fontos és vitás kérdést azonban mégis meg kell említenem. Ez az, milyen tér engedtessék a tárgyalás folyamában az írásbeli följegyzéseknek, vagyis, hogy a maga nevén nevezzem, írjanak-e jegyzőkönyvet? Teljesen osztom, mit e tárgyról Plósz mai előadásában mondott, sőt praegnansabban is 7