Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
fi hogy ha lennének halasztó kifogásai alperesnek —melyek, mint t. barátom is megjegyezte, épen nem lesznek gyakoriak — az érdemleges tárgyalás esetleges elhalasztása alig lesz nagyobb kalamitás, mint az ő rendszerében a kárba veszett perfelvétel azon esetre, ha t. i. nem lévén halasztó — szerinte, és helyesben pergátló — kifogás előterjesztve, s az érdemleges tárgyalást mégis halasztani kell. О ugyan a perfelvételi idő rövidsége által ellensúlyozza a per elhalasztásából származó késedelmet, de én azt hiszem, a perfelvételre vagyis a pergátló kifogásokra adott idővel nem igen kell fukarkodni, mert az efféle kifogásokra is kell, s néha nem épen rövid előkészület. Az előkészítő iratok czélja egyedül a felek tájékoztatása legyen, s azért azok száma a minimumra szorítandó; és — (ha jelen lenne, talán újra mosolylyal is fogadná dr. Nagy Dezső úr, a szerinte sajátságos állítást) — kimondom, hogy az Ítélethozatalnál az íratok figyelembe nemi vétetnek ; hanem igen is azoknak szóval előadott tartalma, olykor szószerinti tartalma, mely, ha az dönt, a szóbeli tárgyaláson felolvasandó. így rendelte ezt a többi közt a würtembergi perrend (annak idejében egyike a legjobbaknak), így rendeli ma a német perrend is. A harmadik m. jogászgyűlés ily értelmű enun- ciátióját én a közvetlen szóbeliség követelményének tartom, és Szabó MiKLós-nak e tárgyban adott alapos, meggyőző véleményét lényegében ma épen úgy osztom mint osztottam 1872-ben. Mire valók a períratok ? Vessünk egy pillantást mostani írásbeli eljárásunkra. Most arra valók, hogy az előadó azokat áttanulmányozza s tartalmukat előtérjeszsze, a bizonyítékokkal a tszéket megismertesse, s ezek alapján véleményt, ítéleti tervet készítsen. Az előadó tisztét a szóbeli eljárásban az ügyvédek veszik át; nekik tehát ismerni kell az ügyet nemcsak saját felük infor- matiója, hanem az ellenfélé alapján is. A különbség csak az, hogy a szóbeli eljárásnál a «quod non est in actis non est in mundo» nem állván az íratok tartalmától a felek eltérhetnek; mert ha nem térhetnének el, ott volnánk, hol most az írásbeli eljárással vagyunk. Itt tüzetesen meg van minden egyes perírat tartalma határozva, a későbbi períratban felhozni azt, a mit a
