Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Neumann Ármin: Az életbiztosítás lényege és jogi természete [3., 1881]

És valamint a római jog a biztosítás iránt egyáltalán kevés támpontot nyújt, úgy még kevesbbé lehet ott az életbiztosítás nyomaira akadni. Ulpian a falcidiai törvény hires com- raentatora által a II. század közepén a római nép közötti élettartamra vonatkozólag construált és reánk is átszármazott táblázata nem biztosítási ezélokra készült és a biztosítás intézményére mi jelentőséggel sem bír, és ha Mommsen de Collegiis et sodaliciis Romanorum 87. s к. 1. bebizonyítani iparkodik, hogy a rómaiak némely testvérületei 1. 8. -2. de collég, etcorp. (47.

22.)] az életbiztosítás bizonyos nemét enltiválták, ebből csak annyi igaz, hogy az associatio valamint mindig, úgy itt is bizonyos balesetek elleni biztosításra törekedett. Azonban ép oly bizonyos, hogy ezen biztosítás sem sajátképeni, annál kevésbbe pedig életbiztosításnak mai értelemben tekinthető.

Csak midőn a római jogban analog intézményre nem találtak, fordultak inkább az inductiv módszerhez és méltatták jobban Paulus azon aranytételét «Regula est, quas est, breviter enarrat. Non ex regula jus summatur, sed ex jure quod est, regula liat». (L. I. 1). d. Pi. J.).

Azonban itt szintén a tévelygések hosszú sorát lehet re- gistrálni:

A kárbiztosítás és különösen a tengeri biztosítás sokkal előbb ismertetett, mint az életbiztosítás nyomaira akadni lehet. A kárbiztosítás egyáltalán a veszély, a kár és az érdek fogalmaival operál; ha tehát az életbiztosítás szintén biztosítás, akkor ezen fogalmaknak itt is uralomra kell vergődni.

Az életbiztosítás az elet és halál egyensuly-rudjain mozog, és valamint a kárbiztosításnál soká azon téveszme uralkodott, hogy a szó közönséges értelmében vett biztosított tárgy képezi a biztosítás logicai objectumát is, es tehát a biztosítás e szerint a biztosított tárgy aecessorimna, különös qualificatiója, úgy gondolták, képezi az élet mint olyan az életbiztosítás tárgyát.

Ezen téveszme eonsequentiái ki nem maradhattak.

Az emberi élet, mond Weskett-Engelbrecht, nem lehet a biztosítás tárgya, az emberiség fölháborodik azon eszme ellen, hogy polgártársunk halála kereskedelmi speculatio tárgyává tétessék, és ki bírná egy szabad ember életét valódi értéke sze7