Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

7 nem szerzett magánjog sértése forog fenn; sokszor illusoriussá, politikai visszaélések eszközévé válik a közigazgatási hivatalnokok felelőssége az által, hogy a fegyelmi hatalom a kormánytól függő ügyészség kezében van, a sértett fél pedig közvetlenül birói utón elégtételt nem kereshet; anomália, hogy a legfontosabb, mert a hatáskört elválasztó esetben, t. i. a közigazgatási és birói közegek illetőségi összeütközésének esetében administrativ fornm itél, bár nyilvános, szóbeli, contradictorius, ügyvédi képviselettel való eljárás alapján, mert minden Ítélés törvényalkalmazás helyessége fölött, tehát az administrativ eljárás törvényessége fölött is, világosan birói fnnctio. Lényeges javitást tartalmaz e tekintetben Belgium közigazgatási joga, hol úgy a positiv, mint a negativ conflit de compétence esetében a semmitőszék itél; és Nypels e részben az 1846-ki törvényt méltán mondhatta az alkotmány jelentékeny kiegészitésének. Belgium e téren különben is a legelőrehaladottabb államok közé tartozik. Irodalmát Tilemans, Brouckere, Fooz, Havard stb. munkái diszitik. A Belgique judicaire néhány év előtt közölte Barras igazságügyminiszter alkalmi nyilatkozatát, melyet jóslatnak__y_phftt-iink.; oly előadást helyeselt ő abban elvileg, mely az egyén minden sérelmét, akár magán-, akár közjogi természetű igényét mint jog ügyet, a rendes biróságokhoz utasitandónak vélt. Csak e helyes elv kivitelének nehézségeit látta még leküzdhetleneknek. A jövő iránya ezzel kétségkívül adva van. Franczia nyomon jár Németalföld és Spanyolország közjogi fejlődése, franczia mintákat követnek irodalmi kitűnőségeik: Pinto, Bosch-Kemper úgy, mint Serna, Colmeiro stb. A közigazgatási jog fejlődését tovább vitte a franczia közjog olasz sarja is, melyet politikai radicalismusa közvetlenül Anglia mellé emel. Irodalmi kitűnőségei, mint Mancini, Rosmini, Bonghi, Gabba, Minghetti, Borgatti, Serafini, Mamiani, Esperson stb. reformeszmék dolgában fölülmúlják a Chauveau, Solon, Macarel, Pradiers-Fodéré, Laferriére, Dareste, Batbie, Aucoc stb. túlnyomóan positiv jogi munkásságát. Németország ellenben sokkal távolabb áll a jogállam eszméjétől, bármily merész socialistikus reformelméleteket szült