Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

8 legyen reactionarius politikája és bármily vívmánynak tartsa az utolsó évtizedekben szervezett, a francziálioz sem hasonlítható közigazgatási bíráskodást, hasonló alapokon Badenbén (1863), Ausztriában (1875), Bajorországban (1850, javítva 1878) egyrészt, Szászországban (1873), Hessenben (1874., 1875), Württembergben (1876) s Poroszországban (1872., 1875., 1876) másrészt, melyek irodalma (Weitzel Badenról; Prazak, Kissling, Ulbricb, Grünewald, Pann Ausztriáról; Krais, Kalír Bajorországról; Bernewitz Szászországról; Hohl, Sarwey Württembergről; Braucbitsch Poroszországról) alig egyéb a positiv jog hermeutikájánál. Sőt Németország újabban, különösen a birodalom porosz hegemónia alatt, jogállami szempontból, a »jogászi érzékenység« szempontjából, mint Gneist jogérzék helyett mondta, egyezd nesen hanyatlott, mélyen sülyedett. Ezért csak sajnálnunk lehet azon uralkodó, csaknem kizárólagos befolyást, melyet Németország joga és irodalma saját jogéletünkre, különösen irodal^- inunkra gyakorol. Volt Németországban, így Poroszországban, már a XVII. s XVIII. században, midőn legnagyobb bölcsészei, Leibnitz, Wolff stb. csak ó- és középkori rendőrállammintát, boldogító, felvilágosodott absolutismust javaitak, minőt Nagy Frigyes és II. József tényleg gyakoroltak, volt akkor is nagy biztositéka az egyéni jognak a politikai hatóságok felelősségében, a testületi biróságok ellenőrzésében. E biztosíték megszűnt 1848^rtán^_jglmozditható egyes birák, teljesen függő ügyészek, kinevezett ügyvédek, közigazgatási bíráskodást gyakorló politikai hatóságok,— Landrath és minisztérium,— felsőbb hatóság engedélyének szüksége alsóbb beperléséhez, mind oda hatottak, hogy a hivatalnokoknak, kezdve a minisztereken, büntetőjogi és magánjogi felelősségét tényleg megsemmisítsék és ez állapotokról méltán mondhatta maga Gneist, hogy minden »Dorf- und Kreisparlamente« mellett beállott a »Schutzlosigkeit alles öffentlichen Bechts«. Az említett uj alkotások pedig sehol sem voltak kielégítők. Hogy hasonló osztrák állapotokon, melyeknek megfelelt a Stubenrauch-féle irodalom, a Bonczok, Mariskák, Fésűsök méltó nemzője, — mennyit lendített az uj alkotmányban a birói hatalom czimén alapjogul ígért közjogi birodalmi bíróság szervezése, azt napjaink története illustrálja