Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]

s csak az által eme'lkedhetik az a legmagasabb tökéletességre.» A franczia ügyvédi kar legféltettebb kincsét a függetlenség képezi ; e nélkül e rend elvesztené létjogát, nélküle nem lehetne védencze, patronusa s az elnyomott jog védője. «A függetlenség az ügyvédre nézve kötelesség s jog egyszersmind» — mondja Mollot. Az elnyomott jogot bárki ellen tartozik védelmezni, ha még oly hatalmas is ellenfele. Hogy a franczia ügyvédek e tekintetben mily erélylyel, észszerűséggel érvényesítették függetlenségüket, valóban meglepő példáit találjuk a barreau anna- les-ében. Megengednek, ha felfrissítem emlékezetét ama nevezetes pörnek, melyben a híres De pin e század elején mint Desgravier lovag ügyvédje örökségi adósságok megfizetésé végett XYIII. Lajos uralkodó király ellen plaidirozott. Ekkor veté fel a bíróság előtt azt a kérdést, hogy a király trónralépte által capitis diminutio-t szevedett talán, «mert az igaz — mondá tovább — hogy ezáltal személyi állapota változást szenvedett, de csakis egy irányban, hogy személye sérthetetlen lön. A trónra- lépés félisteneket csinál ugyan, de a királyság lealázása volna, •ha azon gyalázatos privilégiumot is megadná, hogy kötelezettségeiket semmibe se vegyék. XYIII. Lajos egykori történetírója bizonyára el fogja róla mondani, hogy ö a fejedelmek legnemes- bike, legszabadelvűbbike volt; önök azonban, uraim, mint

bírák, gondoskodjanak, hogy hozzá ne tegye: de----adósságait meg nem fizette!» Ily bátor, s egyszersmind ily finom hang csakis a franczia ügyvéd sajátja.

S ugyanezen királynak igazságügyminisztere : Peyroxnf.t nyilatkozott úgy az ügyvédségről, mint a hogy az egy valódi államférfiúhoz illik : «E hivatásnak — mondá ö a királyhoz intézett beszédében — oly praerogativái vannak, melyek a félénk lelkeket bámulatba ejtik, megfélemlítik, de a melynek nélkülözhetetlen voltát a tapasztalat és a tudomány már régen érzi. Az ügyvédi kar függetlensége ép oly becses a birónak, mint a rendnek magának. E privüegium nélkül, melynél fogva az ügyvédek teljes szabadsággal vitathatják az ügyeket, úgy a tárgyalás alatt és a határozat után, e nélkül a tévedések a végtelenig nyúlnának. Végre oly belső szervezet nélkül, mely őket a szokott közvetlen felügyelet haszontalan járma alól fel-felszabadítja, ezen rend nem fogadhatná többé kebelébe azon magasabb szel2*

19