Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)
Nagy Dezső: A franczia ügyvédség [2., 1881]
20 lemi képzettséggel bíró embereket, kik az ö ékességét képezik; s az igazságszolgáltatás, melyre az ő erényük és tehetségük fénye visszasugárzik, a maga részéről elvesztené legbiztosabb támaszát, legjobb vezérét!» .... Ezt a restauratio alatt a Bourbonok igazságügyminisztere mondta . . . E függetlenség az ügyvédet mindenfelé elkíséri, — el a társadalmi életbe, a tárgyalási terembe, s még saját véden- cze ellenében is tartozik azt sértetlenül megőrizni. A mi a társadalmi függetlenséget illeti, a ki ügyvéd, annak minden egyéb mellékfoglalkozástól a lehető legtisztábban menten kell maradnia. «Az ügyvédi foglalkozás egész embert igényel» (l’état d’avocat désire son hőmmé tout entier), mondja Loisel. A párisi Conseil praecedens határozatai rendkívül bő anyagot nyújtanak e tekintetben; az idő rövidsége miatt nem terjeszkedhetem ki rájuk. Összeférlietőnek csakis az országos képviselőség tekintetik. Bármely, de különösen váltó- és kölcsönügyletek iparszert! közvetítése az ügyvédségtől való végleges elmozdítás terhe alatt van tiltva. De minden szigorú elv mellett is van egy fontos functio, • mely Francziaországban az ügyvédséggel összeférhet; a mi ismét csak az ügyvédség iránti közbecsiilés legeclatánsabb nyilatkozata. Az ügyvéd az igazságügyi szervezet (organisation judi- ciaire) integrans része; ő ép úgy közreműködik az igazság kiderítésében és diadalra juttatásában, mint a biró, kit az állam ruházott fel az igazságmondás magasztos hivatalával. A biró független, de ép oly független az ügyvéd is, mint igazságszolgáltatási organum. Az állam a bíróéhoz hasonló bizalommal tiszteli meg az ügyvédeket^ Mollot a XVI. századból több királyi rendeletet idéz (1519., 1535., 1539. stb. évekből), melyek értelmében az ügyvédek (avocats) bizonyos esetekben egyes bírák, sőt magának az egész bíróságnak helyettesítésére (a remplacer ou suppléer) meghívhatok valának. E régi szokást több újabb törvények is megerősítették (13 germinal, an Y, 22 ventose, an XII. art. 30; a code de procédure civile 118. és 468-ik czikkei; az 1809-ki decretum 49-ik czikke). Általában két esetet lehet megkülönböztetni: 1. ha a szavazatok egyenlően oszlanak meg, 2. ha valamely biró érdekeltség vagy más akadály miatt akadályozva van hivatása gyakorlásában.
