Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-05-22 / 21. szám

1921. Május 22.

ra. A szellemi élet előrehaladása, miközben a problémákat megújítja és megsokasitja, ha nem is tévessé, de elégtelenné teszi a megoldásokat. E megoldások egyrésze azután azok közé az igazságok közé kerül, melyeket hallgatólagosan elismerünk, egy másik részüket viszont ismét elő kell vennünk és az uj megoldás egy részének tartanunk. Egy systema egy olyan ház, melyet közvetlenül a felépítés és feldiszités után az elemek porlasztó befolyása miatt többé-kevésbé energikusan, de állandóan tatarozni kell és a melyen egy bizonyos pillanatban már a tatarozás és támogatás sem segit, úgy hogy le kell rombolni és újból felépiteni. De ezzel a következő lényeges különbséggel: a gondolati munkában a mindig megujhodó házat mindig a régi viseli a vállán, mely mintegy varázserővel folytatódik benne. E miatt tudvalévőleg meghökkennek az ilyen varázslatot nem ismerők, a felületes és együgyü elmék; ezért egyik örökös kifogásuk a filozófia ellen akként hangzik, hogy állandóan

szétdulja saját müvét s hogy az egyik filozófus ellentmond a másiknak. Mintha az ember nem építene magának folytonosan házakat, melyeket lerombol és újjáépít és a későbbi építész nem volna ellensége elődjének; és mintha ebből az épitkezésből, lerombolásból és ujjáépitésből és az építészek ellentéstes felfogásából azt a következtetést lehetne levonni, hogy haszontalan dolog házakat építeni.

Az intenzitás növekedésének előnyeivel a filozófus kérdései és válaszai a nagyobb tévedés veszélyét is magukkal hozzák és gyakran befolyásoltatnak a józan emberi értelem bizonyos hiányától is. Ez ugyan nem épen dicséretre méltó dolog, hanem mint egy magasabbrendü kulturszféra, arisztokratikus jellemű és igy nemcsak gúnyt és bosszúságot, hanem titkos csodálkozást és irigységet is kelt. Ebben rejlik különben a sokszor hangsúlyozott ellentét az átlagos ember lelki egyensúlya és a filozófusok túlzásai között. Például egy józan eszü embernek sem jutott volna eszébe azt

hangoztatni, hogy a művészet a nemn ösztön visszhangja, vagy hogy valami megmételyező dolog, mely megérdemelné, hogy egy jól vezetett állami életből száműzessék. Ezek pedig olyan abszurditások, melyeket filozófusok, még pedig nagy filozófusok hangoztattak. De a józan eszü embernek egyszerűsége szegénység, azaz csak a természeti embernek egyszerűsége és akárhányszor sóvárogtak is az emberek a természeti ember egyszerű életére, vagy pedig akárhányszor kerestek a filozófusok elől a józan észnél menedéket, mégsem áll másként a dolog, mint hogy az emberi szellem fejlődése a kultúra veszélyeivel és a józan ész alkalmi eltévelyedésével is bátran szembe néz, 'miivel másképen egyáltalában nem is tehet. A filozófusnak kutatása a művészet mezején kénytelen a tévedések utján is végighaladni, hogy az igazság ösvényére eljuthasson. Az igazság pedig nem más, mint ezek az utak, melyeken egy fonál vezet végig, hogy a labárinthust is szolgálatunkra kényszerítse.

00000000000000000000000000000cxx300000000000cxx3000000000000000000000000000000000000000000000000<

Egy dráma-vázlat

UTRIUS DOKTOR ÍRÁSAIBÓL

Sohasem tudtam komolyan venni a drámákat: másfél órában ábrázolt pár napot, amely alatt életet eldöntő eseményeknek kell lejátszódni. Az életben minden változás igen-igen lassú és nincsenek sorsdöntő percek.

De mert mégsem tudok ellentállni annak a külső csillogásnak, amivel a dráunairás jár, irok egy tragikomédiát. Ez az egy műfaj' hasonlít az élethez. Éppen azért ebből a műfajból legkisebb a termelés. Ez természetes is: már az iskolában észrevettem, hogy aki találgat, az csak legritkábban hibáz rá az igazságra. Mert valamit rosszul mondani sokféleképen lehet, jól csak egy formában.

(Utrius barátom vagy nem volt tisztában a müfajo"kkal, vagy — ami valószínűbb — önmagára sem tartotta kötelezőnek megállapításait, de tragikomédia cimen az alábbi vázlatot irta.

I. — Borzasztó! Rettenetes!

így vezeti be a színjátékot két impresszárió, akik nagyon-nagyon fel vannak háborodva. A tenorista, akit felfedezlek, kitanittattak és reklamiroztak, mikor már-imár sikerlt bevinni a köztudatba mint őrülten nagy tehetséget, otthagyta őket és összeállt a riválisukkal. A két impresszárió tudja, hogy most kötelesség valami sohasem hallott trükköt kivágni, de semmi-semmi nem jut az eszükbe.

Az egyik fájdalmasan felkiált:

— Ugyan, mi az úristent találjunk ki?

A másik örömmel felugrik és kezet szőrit vele.

— Igazad van. Nagyon jó!

— Miben van igazam ?--- Amit az úristenről mondottál. Valóban, ez az egyetlen lehetőség. Felfedezünk egy uj istent: egy vallásalapitót. Milliókat szerzünk magunknak, dicsőséget városunknak, honnét az uj vallás világhódító útjára indul. Az igazhivő, mielőtt aludni tér, Budapest felé fordulva mondja el imáját.

— 7 —

II. Az apróhirdetésre jelentkezők közül János kapta meg a prófétai állást. Egyelőre, — hogy kisebb legyen a rezsi és könnyebb az adminisztráció — csak két hívőt, két apostolt szerződtettek mellé.

János azelőtt ügyvédjelölt volt, de valami kis piszkosságért mellékbüntetésül hivatalvesztésre ítélték és most zugirászattál foglalkozott. Kévését és silányul evett, nagyon sokat olvasott és nagyon sokat gondolkozott. Az uj hivatással igen meg volt elégedve.

— Tudom — mondotta az első bizalmas értekezleten, — hogy most divat az eredetiség és erre én is kötelezem magamat, de 'egy kis eltéréssel.

A legtöbben úgy produkálnak eredetit, hogy a megszokottból elhagynak valamit, egy szint vagy egy gondolatot. Én ezzel szemben úgy leszek eredeti, hogy a megszokotthoz hozzáadok egy gondolatot.

Az előkészületek csak pár napig