Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
1921 Junius 12. Dadogó magambiztatás Irta: ROZVÁNYI VILMOS Vájjon ezer ifjúságomnak Még sok zászlaja int-e, Magyar okosság precíz virágait Nem fogadom be zaklatott kertjeimbe? Kenyértörő percü zúzott töröl Én nem csurgatom a borom, Fogamnak nincs nyoma mások kenyerén Sem úri renden, sem beteg kutya soron. . . Mert az én eszemnek a fény És szivemnek a szabadréti tűz, Mint ahogy’ széljárta testemnek is tisztább öröm, Ha csókban való társa szűz. . . Lelkem, búcsúzz el — ha tán kötettél velük — A mai vércsurgató, rossz hitlevektöl S menj más templomokba, lobogótlan világba, Mely nincs csapott lelkű, mai emberekből. S mindig, hol az élet egyre piszkosabb (Mint a cselédek szombatestje) — és egyre visszább Lelkem, (Sasok karácsonya, pünkösd galambja) Te légy az egyre jobb s Te légy az egyre tisztább. Te tudj vigyázni, hogy minden dolgod A jót és rosszat mérő örök szivébe essék, Mert boldog Te tudod, boldog, Akinek a jóság levegője s örökös kötelesség. Jó Neked! Mert a mindenha anyákban Megbúvó Máriát a Te szemeid látják És minden szenvedésben megleled Az olajfák hegyének utolsó éjszakáját. Jó Neked! Mert ha mai mérgü, Kisemberi, csúf bűn megcsillan is benned, Érzed: — Mégis örök erények vig délibábja Játszik veled; ha ilyennek is kell lenned. És szép vagy, mert derült vagy! Van benned mindig kék ég, Tiszta forrás, örök tűz és szent őstelevény És ennek a benned megváltott, mély világnak Van fiatal, egészséges, szép Istene: én. — 3 —
