Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)

1921-05-29 / 22. szám

1921 junius 18 AZ UJ KOR A trianoni béke és Az Uj Kor M f TÁT bizony nagyon jó, nagyon szép lap Az UJ KOR, kitünően van megírva, a kiállítása is elsőrangú és sok megszívlelendő dolgot mond oda az amerikai magyarságnak. Egyszóval, kétségtelen az, hogy Az UJ KOR hiányt pótol Magyar-Amerikában, csak az a kár. hogy a trianoni békét helyesli és annak alapján áll.” Hogyha mi ezt a megjegyzést valamely amerikai magyar hiti kis piszkos szerkesztőjének szájából hallottuk volna, egy cseppet sem lepett volna meg bennünket. Még a leg­utolsó amerikai magyar újságíró is, akinek még olyan hal­vány sejtelme is van csak az ujságcsinálásról, kénytelen el­ismerni, akár barátunk, akár ellenségünk, hogy Az UJ KOR ujságirási és technikai szempontból páratlanul áll az ame­rikai magyar sajtóban. Némelyekben megvan a bátorság és tisztesség ezt a nyilvánosság előtt is kijelenteni, másokban nincs; de mi jól tudjuk, hogy épen legdühösebb rosszakaró­ink vannak legjobban meggyőződve Az UJ KOR fölényé­ről. hisz azért olyan dühösek. A fenti kommentár azonban, véletlenül, az amerikai ma­gyar úgynevezett intelligencia egy olyan tagjától szárma­zik, aki a nagy többségtől abban különbözik, hogy csakugyan intelligens, eszes és nagvmüveltségü ember, aki ráadásul az újságírásnak és ujságcsinálásnak minden csinját-binját kitü­nően ismeri. Épen ezért dicsérete jól esett, a gáncsán pedig módfelett elálmélkodtunk. Hát lehetséges, hogv még egy ilyen értelmes és kulturált olvasó is ennyire félreértse lapunk magyar politikájának sarkalatos tételét, a trianoni békével szemben elfoglalt álláspontunkat? Kiderült, hogy birálónk lapunknak csak első két számát látta, azt se nagyon közelről és rövid beszélgetés után el is ismerte, hogv tévedett és hogy Ítéletét a tényállás elégtelen ismeretére alapította. Ezt az epizódot azonban felhasználjuk arra, hogy a trianoni békeszerződéssel szemben elfoglalt ál­láspontunkat mégegvszer röviden vázoljuk. Hogyha Az UJ KOR a bírálók pártatlan, tárgyilagos tömegével állna csu­pán szemközt, erre a kimagyarázkodásra nem volna szükség, mert hiszen aki magyarul ért — és Az UJ KOR abban kü­lönbözik az amerikai fehér-magyar hazaffvas Héjjas-Horthy- Habsburg-párti csonkamagvarországnemországos heccsajtó­tól, hogy magyar nvelven Íródik — az lapunk minden egyes számából kiérthette politikánk kiinduló pontját és irányát. De a rosszindulatú ellenfelek nyüzsgő hadára való tekintet­tel és a gyengébbek kedvéért az alábbiakban egész röviden összefoglaljuk azt, amit már többször elmondtunk e helyen. Az UJ KOR nem helyesli a trianoni békét és ezért nem is állhat a trianoni béke alapján. Az UJ KOR meggyőződés^, az, hogy a trianoni béke a magyar néppel igazságtalanul bánt el, mert urai bűnéért bünteti oly szigorral, amely a magyar­ság nemzeti létét majdnem lehetetlenné teszi. Az UJ KOR szerkesztője abban is különbözik, egyebek közt, a többi magyar-amerikai lapcsinálótói, hogy még gyer­mekkorában megtanulta az egyszeregyet és ezért tudja, hogy négvszer kilenc, az harminchat; valamint abban is külön­bözik, hogy teljesen józan állapotban szokott leülni az Író­it asztalhoz és nem részegen, mint a vad irredenta-szerkesztők, akik a tollat sem tudják a kezükbe venni, mielőtt az Uj Nem­zedék vezércikkeitől, Szmrecsányi kiáltványaitól, Apponyi zengő baritonjától, Horthy lovastengernagyi egyenruhájától, a budapesti külügyi sajtóirodától kapott vagy remélt pénz­ügyi támogatástól és — last but not least — a prohibiciós törvény tüzetes áthágásától meg nem kótyagosodnak. Épen ezért Az UJ KOR azon az állásponton van, hogy a trianoni béke gonosz béke, de béke és nem háború; már pedig nekünk magyaroknak kellene legjobban tudni, hogy a legrosszabb béke is jobb, mint akármilyen háború. A tria­noni béke megcsonkitja és megbénítja Magyarországot, de az a háború, amelyet a budapesti militarista duhajok és irre­denta vadmagyarok az amerikai fehér sajtó támogatásával e béke megdöntésére terveznek, nem hogy megcsonkítaná vagy megbénítaná Magyarországot, de eltörülné a föld szí­néről. Lehetetlen, hogy valaki józan ésszel elemezze Magyar­­ország mai helyzetét anélkül, hogy erre az eredményre ne jutna, vagyis, hogy Az UJ KOR álláspontját el ne fogadja. A magyar népnek ma nincs barátja Európában, hála annak a bandának, amelynek élén hat év előtt Tisza, a nagystílű politikai gonosztevő, háborúba cibálta az országot és amely­nek élén ma Horthy, a közönséges gyilkos, a magyar nevet gyülöltté és megvetetté teszi a civilizált emberiség sze­mében. Viszont a magyar népet ma harminchat millió román, délszláv és csehszlovák veszi körül, három állam, amelynek bőségesen meg van a maga baja-gondja, de amely külön­­külön erősebb Magyarországnál és amelynek egyesült erő­feszítése a magyar nemzetet az idők végéig le tudja radírozni Európa térképéről. Ezekkel az államokkal szemben Magyar­­országnak, a magyar népnek csak a béke politikáját szabad követni, ha élni akar — a háború politikája a négyszeres túl­erővel szemben csak öngyilkosságot jelenthet. Azok pedig, akik azzal hitegetik a magyar népet, hogy Magyarország a Kis-Antanttal szemben szövetségesre számíthat, azok vagy magukat áltatják vagy tudva hazudnak. Anglia támogatására még a legrészegebb darutollas politikai szélhámos sem szá­mit. Franciaország még a múlt nyáron kiábrándult a Horthy­­ékkal való kacérkodásból, mert rájött, hogy a Kis Antant hasznosabb barát, mint Fehér-Magyarország. Olaszország is mindent elkövet, hogy jó viszonyban maradjon a Kis An­tanttal, és amióta Jugoszláviával megbékélt, dunai politikai kérdésekben a Kis Antant kültagjának tekinthető. Németor­szág szóba sem jöhet mint Fehér-Magyarország szövetsé­gese, mert bármennyire el is keseredett a német közvélemény az Antant embertelenül túlzott követelései ellen, anmi bizo­nyos, hogy Németországnak a militarizmusból és a reakció­ból legalább egy emberöltőre elég volt és hogy a német nép megindult a demokrácia és a liberalizmus irányában való lassú, de biztos fejlődés utján. Marad Lengyelország, amely­nek uralkodó osztálya majdnem olyan gonosz, felfuvakodott és kótyagosfejü, mint a magyar, de amely nagyon jól tudja, hogy ha megmoccan, Szoviet Oroszország lecsap rá és szét­morzsolja. Kétségtelen tehát, hogy az a magyar politika, amely az

Next

/
Thumbnails
Contents