Előre - képes folyóirat, 1921. május-június (6. évfolyam, 21-24. szám)
1921-05-29 / 22. szám
4 AZ UJ KOR 1921 junius 18 AZONBAN a Népszava nem azért amerikai magyar, hogy ne tudjon segíteni a bajon. Berkóék a múlt héten helyrehozták azt a hibát, amit az olvasók elkövettek. A lap Budapesten tartózkodó munkatársa, aki Kun Andor névre hallgatna, ha egyáltalán szóba állna vele valaki, megkérdezett néhány “előkelőséget” arról, hogy tulajdonképen mi is a véleményük arról a szavazásról, amit az Amerikai Magyar Népszava rendezett. Nagyatádi Szabó István azt mondotta, hogy nagyon érdekes az eredmény, DE centrális hatalomra van szükség, történelmi tradíció és lelki hangulat követeli, hogy Magyarországon királyság legyen. Huszár Károly, akit az amerikai magyarság előnyösen ismer, de aki viszont az amerikai magyarságot nem valami előnyösen ismeri, azt mondotta, hogy ő érti az amerikai magyarokat, DE a szent korona tana, a történelmi, tradicionális, jogilag és históriailag valósággá vált jogfolytonosság és történelemfolytonosság szükségképen követeli a királyságot. * * * BALLjA Aladár üdvözli az amerikai magyarságot és örömét fejezi ki afelett, hogy a szavazásban a Habsburgok ellen döntött, DE kijelenti, hogy “mi a királyság hívei vagyunk.” Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke azt mondotta, hogy ha ő amerikai lenne, ő is demokrata köztársaságért lelkesedne, DE miután ő magyarországi és még azonkivül magyar ember is, a “boldogulást a legitim királyságban látja.” Bottlik István, a nemzetgyűlés alelnöke a jelenlegi Magyarországot jellemző zagvvasággal, szóról-szóra a következőket mondotta: “Mi a királyság formájában, mert erre kötelez múltúnk, de jelenünk és jövőnk is.” És végül Szterényi József báró, volt miniszter jelentette ki, hogy “az amerikai magyaroknak igazuk van, DE mi csak a jogfolytonosság alapján állhatunk és ha haza jönnének, ők is történelmi, jogalapon álló királyság hívei lennének.” * * * EGYSZÓVAL: az Amerikai Magyar Népszava leszavaztatta ugyan az olvasóit, de azzal az ügy még nem nyert befejezést. Meg kellett még szólaltatni azokat az “előkelőségeket” és kizárólag csak azokat, akik a királyság hívei és a kiknek a nyilatkozatai vagy azt jelentik, hogy az amerikai magyarság véleményét csak azért jó tudni, hogy azután odaát ellenkezőképen cselekedjenek, vagy pedig azt, hogy az amerikai magyarság küldje haza a dollárjait és másba ne üsse az orrát. Ez ugyan nem sok, de az Amerikai Magyar Népszavának azért is köszönet jár, hogy ezt a megfelelő formában az amerikai magyarság tudtára adta. Most legalább tudják a jámbor olvasók, hogy miért kellett leszavazniok! * * * DR. Nánássy Lajos, a Lelkészegyesület titkára meghívta a new yorki magyarságot a Szent István Otthon megnyitására, ami e hó 13-án, hétfőn délelőtt 10 órakor, az Amerikai Magyar Népszava jóakaratu hirdetése és az Előre ugyancsak jóakaratu hallgatása folytán meg is történt. New Torkban tehát van egy úgynevezett “Otthon”, amely a magyarországi lelkészek amerikai egyesületének fennhatósága é? ellenőrzése alatt áll és, amely a megjelent hirdetés szerint “határozottan és szigorúan erkölcsi intézmény.” Ennek az Otthonnak a közvetlen feladata az, hogy “a Magyarországra utazó és bevándorló magyarságnak minden tekintetben rendelkezésére álljon.” Akik tudják azt, hogy a magyarországi lelkészek szó nélkül tűrik az odaát dühöngő rettenetes terrort ; akik tudják, hogy lelkészek végzik odaát a gyilkosságra uszítást; akik tudják, hogy Amerikában is több a vadállat a csuha alatt, mint ember, — azok könnyen elképzelhetik, hogy milyen “erkölcsi” intézmény lesz ez a new yorki Otthon. Azok könnyen elképzelhetik, hogy a Magyarországra utazó és a bevándorló magyarok milyen preparáláson fognak átmenni ebben az “erkölcsi” intézményben. És akik mindezt elképzelik, nehezen tudják majd megérteni, hogy az Előre, a mely “az amerikai magyar munkásság öntudatos részének a napilapja” és mint ilyen tényleg minden nap meg is jelenik, miért nem emelte fel a szavát a megnyitási ünnepély ellen? Ez talán ellenkezett azzal a kommunista taktikával, amely megengedte a Horthy-bankó hirdetését? Ez talán megfelel az Előre agilis lapbizottsága feltétlenül kényes Ízlésének? * * * COLORADOBAN hatalmas árvíz pusztította el Pueblo egy részét és La Junta és Lamar városokat, Denvert pedig nagyon súlyos helyzetbe juttatta. Az átszaggatott töltések résein kiáradó viz nagy gyorsasággal árasztotta el a veszélyes zónában levő területeket, olyannyira, hogy a legtöbb helyen a mentés úgy szólván lehetetlen volt. A vizbefultak és másként elpusztultak számát ötszázra becsülik, nem is beszélve azokról a rengeteg anyagi károkról, amelyeket az árviz okozott. Szomorú az, hogy a világ leggazdagabb országában száz és ezer milliókat fordítanak hadi repülőgépekre, mérges gázokra és hadihajókra, sok száz gyermeknek és asszonynak pedig azért kell elpusztulnia, mert csatornázásra, töltésekre, vizek szabályozására nincsen pénz. * * * A New York Times és New York Evening Post után megszólal lapunk dicséretében a New Republic is, amely egyike nemcsak Amerika, hanem az egész világ legjobb politikai és irodalmi hetiszemléinek és amely a háború alatt az amerikai liberális közvélemény vezető orgánuma volt. Junius 12-iki számában a New Republic külön vezércikkben méltatja Az UJ KOR, mint az első amerikai nem angolnyelvü liberális folyóirat megjelenését. A cikk elösmerően emlékezik meg az amerikanizációs mozgalommal szemben elfoglalt álláspontunkról, amely szembeszáll a bevándorolt lakosságnak merev öntvényformákba való gyömöszölésével és az egyforma gondolkodásra, egyforma viselkedésre kényszerítő tendenciákkal. “E liberális szellemért sok szerencsét kívánunk Az UJ KOR-nak, és szerkesztőjének, Bagger Szekeres Jenőnek”, záródik a cikk. Itt említjük meg, hogy a New Republicnak ugyané száma rendkívül érdekes cikket tartalmaz M. E. Ravage, az ismert amerikai publicista tollából, aki New Countries for Old címen a Habsburg monarchia összeomlása nyomán támadt káoszról ir és a nemzetiségi széthúzással szemben a gazdasági kooperáció szükségességét hangsúlyozza.
